Rónay László: Sebek áztatása. Visszaemlékezések (Budapest, 2014)
használt ezeknek. Szeretnivaló volt, sokat köszönhetek szigorú igényességének. Az egyik kisebb íróasztal mellett Ijjas Antal ritkán üldögélt. Cikkeit inkább törzshelyein írta. A katolikus irodalom sajátos képviselője volt, pompázatos novellái, kivált a Szentföldön játszódok, igen népszerűvé tették, hatalmas egyháztörténeti tudása abban is megmutatkozott, hogy Bangha Bélával ő szerkesztette a sokkötetes egyháztörténetet. Kistermetű, fürge mozgású lényét jól ellenpontozta dörgő hangjával s kedvtelve ismételgetett „monumentális” jelzőjével. XII. Pius pápa temetéséről fantasztikusan élethű riportban számolt be — kedvenc pesti törzshelyén róva mondatait. Méltatlanul halványult el emlékezete. A világhírű Radó Polikárpé volt a harmadik asztal. Ha befejezte óráit a Hittudományi Főiskolán, az Egyetem térről átballagott a Kossuth Lajos utcába ebédelni, majd a csevegést figyelve jóízű adomákkal fűszerezte az elmondottakat. Gyámoltalansága minduntalan kiütközött, befolyásolható, megfélemlíthető alaptermészete miatt folyvást támaszra szorult, s ezt Saádban találta meg. Egyébiránt a bencés rend joggal őrzi nevét legnagyobbjai között, személyiségéről, jelentőségéről érdekes, találó sorokat írt Sólymos Szilveszter Ezer év száz bencése című könyvében. Póli bácsi — mindenki így szólította — megállás nélkül dolgozott Libri liturgici medii aevi / Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungáriáé című művén, amely halála után, 1973-ban jelent meg. Halála előtt vakon élt Pannonhalmán. Máig hasznos Kühár Flórissal írt Liturgikus lexikona.. Szemérmesen rejtegette verseit. Gyermeki lelkesedéssel nyugtázta, hogy az általa írt szöveg alapján készítette Tamás Alajos Nándorfehérvár, 1456 című oratóriumát, melynek ősbemutatója egy nappal előzte meg az 1956-os forradalom kitörését. Már-már nyáriasan meleg estén álldogáltunk a Belvárosi főplébánia templom előtt, 50