Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
József Attila: Nagyon fáj
És vigasztald meg, ha vigasz 10 a gyermeknek, hogy így igaz. Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét — 11 Talán dünnyögj egy új mesét, Csak a mesében nem „emberek” a „haramiák”, és ott a „csahos kutyák” farkasok. Az őt fasisztaként megbélyegző moszkvai Sarló és Kalapács-cikk után írt Bánat című versében írja József Attila: „Csak egy pillanatra martak ki, csak. / Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgók. / Egy pillanatra se martak ki, csak // az az elvaduló csahos rám támadt”. Korai „dünnyögő” versében, az 1929-ben, a Nincsen apám se anyám című kötetében megjelent Dudoló-Ъап még azt énekelte a költő: „Senkije sincs, nem éri gyász, / akire csak egy párt vigyáz / sejhaj / akire csak egy párt vigyáz-----”. 12 fasiszta kommunizmusét A vers kéziratváltozatai között egy ilyen változat is található: „Aztán dünnyögj egy új mesét / talán a kommunizmusét”. József Attila A szocializmus bölcseletéről írt tanulmányában részletesen kifejti a szocialista elmélet gyakorlati torzulásairól alkotott véleményét: „A fasizmusok meg éppenséggel a szocializmus központi lényegét sajátítják ki és torzítják el. ... A bolsevizmus maga is a kialakulni akaró öntudat megzavarodásának egyik tüneménye. ... Parancsszóval kényszeríti az embereket arra, hogy önként vállalják lényegüket, azt, hogy társadalmi lények.” (József Attila Összes Müvei. III. 147 — 153.) 185