Sárközy Péter: Kiterítenek úgyis. József Attila kései költészete (Budapest, 1996)
„A legenda oda” - József Attila-problémák a tények tükrében
múlott.”166 Sándor Pál, akinek nem kis része volt a József Attilaellenes kampány megszervezésében, elismeri, hogy a szakítás végzetes hatással volt a költőre: „József Attila erősen zoon politikon volt. A magány fájt neki, melankolikussá, sőt — később kétségbeesetté tette. ... kizárása után visszavonult a társaságból. Letört ember lett belőle, kereste a magányt, és főleg kerülte régi barátait”.167 József Jolán pedig könyvében, 1940-ben így összegzi a kérdést az elmaradt moszkvai meghívás kapcsán: „Azóta sokszor hallottam sokféle kimerítő magyarázatát annak, hogy miért mellőzték Attilát ebben az esetben. Elfogadhatók-e utólag ezek vagy sem, ez ma már mit sem jelent. Attila úgy érezte, hogy elárulták őt.”168 Valóban senki sem állt mellé, senki sem támogatta az ő moszkvai kiküldését, senki sem cáfolta meg a Sarló és Kalapács megbélyegző véleményét, és tegyük hozzá, senki sem tartotta József Attilát nagy költőnek, sem Moszkvában sem Budapesten nem volt fogalma senkinek József Attila jelentőségéről. Gyertyán Ervin szerint a moszkvai meghívás elmaradásakor értette meg a költő, hogy „a kör bezárult, teljessé vált művészi pályája csődje, sem idehaza a mértékadó irodalmi körök, sem a Szovjetunióban és a pártban az illetékesek nem ismerik el költői teljesítménye nagyságát és jelentőségét. Ekkor válik számára pszichikai értelemben is létfontosságúvá a polgári egzisztencia, a havi kétszáz fix, amelyet azonban ekkor a polgári társadalom éppen kommunista voltára hivatkozva tagad meg tőle.”169 József Attila ekkor találja magát a „semmi ágán”, visszavonul a világtól, leköltözik Hódmezővásárhelyre nővéréhez és elkezdi halálig tartó szembenézését önmagával. Ekkor kezdődik el az úgynevezett „befeléfordulás”. Ekkor kezdi írni Rapaport doktornak önelemző kegyetlen leveleit,170 ekkor kezd önmagával beszélgetni verseiben. Németh G. Béla mutatott rá az önmegszólító verstípussal foglalkozó remekmívű tanulmányában arra, hogy ekkor kezdődik meg az a folyamat, mely során József Attila kései költészetében az egyes szám második személy egyre inkább első személyt jelent (Légy fegyelmezett.., Tudod, hogy nincs bocsánat, [Karóval jöttél...]) és egyben mindenkihez szólást: („Szállj költemény, szólj költemény /mindenkihez külön-külön”).171 József Attila és az illegális kommunista párt kapcsolatát végigtekintve mindenképpen kimondhatjuk, hogy József Attila költőként is, magánemberként is szocialista, ha tetszik, kommunista volt. Ugyanakkor nem fogadta el soha a „pártfegyelmet”, azt, hogy az emberek felszabadítását, egyenlőségét és boldogsághoz való jogát hirdető eszme jegyében egy olyan államszörnyet ültes88