Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika- és társadalomtörténeti vázlat (Budapest, 2011)
III. Politikai rendszer és politikai nyilvánosság
a sajtót érintő rendeleteket is. Hiszen minden olyan rendelet érvényben maradhatott, amelynek „kiváltására” a kormány meghatározott időn belül törvényjavaslatot terjeszt elő, függetlenül attól, hogy utóbb mi lett ezeknek a javaslatoknak a sorsa (elfogadták-e vagy sem). A kormány pedig élt is ezzel a lehetőségével. (Lásd a sajtópolitikai koncepciókról szóló fejezetet.) És végül: a közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvény szerint a Btk. paragrafusai közül a továbbiakban is a háború idejére érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni, ami értelemszerűen hatással volt a sajtó útján elkövetett bűncselekményekre is. Ezt a Kúria 1931-es, 930. számú, jogegység érdekében hozott határozata szintén kimondta (utalva az 1922-es és az 1930. évi III. törvényre). Ennek megfelelően jártak el például József Attila egyik sajtóvétsége ügyében is: a Szocialisták című vers megjelenése nyomán az ügyészég a Btk. 172. §-a bekezdésébe ütköző osztály elleni izgatás miatt emelt vádat, mégpedig azt hangsúlyozva, hogy a vers az 1912:LXIII. te. 19. §-a alapján minősül osztály elleni izgatásnak. E törvényhely szerint ,,[a]ki az 1878:V. törvénycikk 172. §-ában meghatározott cselekményt háború idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel büntetendő” (József Attila tehát „jogosan” írta „íme, hát megleltem hazámat...” című versében: „Törvényünk háborús még...”) Mindez szerintem következőt mutatja. Ha az ellenforradalom egy kivételes, rendkívüli helyzetet és időszakot jelöl, amely a háborús állapot következménye; továbbá ha egy olyan időszakot jelöl, amely a háborúból való kimenetelt célozza, amelynek során rendkívüli intézkedésekre van szükség a „normál kerékvágásba” való visszatérésre - akkor ez az időszak és helyzet nem ért véget se 1920-ban, se 1922- ben, se 1924-ben. Az ellenforradalom 1919-1920-as polgárháborús (kísérő)jelenségei hosszú időre eltűntek ugyan, és ezzel összefüggésben a választójogi rendelettel, majd törvénnyel a politikában való tömeges részvételt visszaszorították, illetve ellenőrzés alá vonták, de konszolidálni részben a kivételes állapotot konszolidálták. Ráadásul 1938-1939-től kezdve a „kivételes” sajtórendeletek előírásait törvénybe foglalták, és az 1919-1921-es ellenforradalmi törekvéseket is fokozatosan megvalósították. Az úgynevezett zsidótörvények és a kapcsolódó rendeletek, a lapengedélyek revíziója az ellenforradalmi 126