Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika- és társadalomtörténeti vázlat (Budapest, 2011)
III. Politikai rendszer és politikai nyilvánosság
zatosságról”, arról, hogy a vers „erkölcsi érzésünket súlyosabban bántaná”, és ezért szinte biztosan „megjósolható” volt, hogy a döntvényben megfogalmazott „elengedhetetlen előfeltételek” hiánya miatt a per felmentéssel végződik (a Kúria ítélete tartalmazta is ezt).52 A kérdés egyértelmű voltát mutatja az is, hogy a költőt mind a három fokon felmentették. (Az ugyanakkor érdektelen volt, hogy a vádlott „csak” lefordított egy Villon-verset, mert ha a vers szeméremsértő lett volna, akkor fordítóját büntetni kellett volna, függetlenül attól, hogy annak szerzője „klasszikus-e” vagy sem.) Az 1931-es per további érdekessége, hogy a vádirat a szeméremsértés ügyében is a sajtótörvényre hivatkozott, amikor József Attila szerzői felelősségét taglalta, holott az ilyen ügyek (mint említettem) ekkor már két éve nem minősültek sajtóvétségnek. Az eljáró ügyésznek emiatt írt utasítás így azt is tartalmazta: „...felhívom figyelmét arra, hogy az 1929. évi VII. te. 2. §. 1. pontjába ütköző szemérem elleni vétség, ha valamely sajtótermékben is követték el, nem sajtó útján elkövetett bűncselekmény."53 A jogi szabályozás miatti bizonytalanságon kívül a jogalkalmazás, azaz a büntető igazságszolgáltatás napi bizonytalansága, valamint az az ügyészi gyakorlat is kimutatható, amelynek lényege: az igazságügyminiszter alá rendelt ügyészség a bírói gyakorlattól és a törvényektől eltérő módon értelmezte a jogszabályokat, és indított pereket. Úgy tűnik: az ügyészség azzal „próbálkozott” hogy az adott törvényi keretek között a büntethető cselekmények körét kitágítsa. Nézzünk néhány példát! József Attila ellen Lázadó Krisztus című költeménye miatt isten-és joggyakorlattal összeállította: Angyal Pál, Isaák Gyula. Grill Károly Könyvkiadóvállalat, Budapest, 1937. 256-257. 52 Megjegyzem: a Kúria, bár a maga módján védte a művészi szabadságot, ám ha úgy találta, hogy egy vers, regény stb. tartalma jogellenes, akkor ezt súlyosbító körülménynek tekintette. Egy ítélete szerint: „A művészi erőkkel való méltatlan visszaélés a bűncselekményt erkölcsileg jelentékenyen súlyosabbá teszi.” (A büntetés kiszabása bírói gyakorlatunkban. Az enyhítő és súlyosító körülmények rendszeres feldolgozásban. I. m. 216.) 53 BFL, VII. 5. c. 614. f. 1/1931-6418. 53. 130