Szabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe (Budapest, 2011)
Valachi Anna: Világcirkusz és Kötéltánc
egy személyben volt József Attila kortársa és vágyott „utókora”, hiszen a későbbi monográfus - mint utóbb elmesélte - gimnazista korában több alkalommal is láthatta a költőt. 1937. január 13-án este ő is ott volt a közönség soraiban, amikor csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy a cenzor megtiltotta a költőnek a Thomas Mann üdvözlésére írt ódája nyilvános előadását.) Szabolcsi Miklós 1947-ben írt először József Attiláról, a Születésnapomra című vers lehetséges francia formai forrásai után kutatva,16 s az ötvenes évek elején határozta el, hogy a lehető legaprólékosabban dokumentálva, egyszersmind a legátfogóbb módon, pályatársai fontosabb publikációira is hivatkozva, feldolgozza a halála után kultuszhőssé avatott poéta életének és költészetének alakulását.17 Pedig akkor már tudhatta, hogy istenkísértésnek beillő feladatra szánta el magát - hiszen a megszilárdulni látszó szocialista pártállam (eszmei kizárólagosságot követelő, „elhajlást”, devianciát nem tűrő) kultúrpolitikája látszólag inkább akadályozta, mintsem segítette kutatásait. Mégis nekilátott: nagy ambícióval gyűjtötte a dokumentumokat: a kéziratokat, a leveleket, a fényképeket, a visszaemlékezéseket. S mivel a József család gyökereinek szociológiai megalapozottságú föltárása nem ütközött különösebb elvi-eszmei akadályba, a költő családfájának felállításával és a Romániában eltűnt József Áron utáni kutatással indította a Fiatal életek indulója18 című kötetét. (Időközben a kortársak összegyűjtött visszaemlékezései alapján a József Attila Emlékkönyvet19 is megszerkesztette, amely a költő egész életét felölelte, így a párttagságával kapcsolatos témákra is kitért - ezért viszont a már kész, megjelent kötetet hatósági úton betiltották. Közben - a kínálkozó cirkuszi hasonlattal élve - az „oroszlánbarlangba” is bemerészkedett, amikor a József Attila iránt szenvedélyesen érdeklődő Révai József20 szaktanácsadójának szerepét töltötte be, a nagy hatalmú pártember fölkérésére. Visszautasításról szó sem lehetett - viszont a különleges megbízatás újabb lehetőséget nyújtott számára: szakmai konzultációikon mindent elkövetett, hogy pontosítsa és árnyalja a dogmatikus gondolkozású politikus-író József Attiláról alkotott képét, mely a párt hivatalos felfogását is tükrözte... A bizarrnak tűnő - egyszerre kitüntető és megalázó - kényszerhelyzetben Szabolcsi Miklós továbbra is türelmesen építkezett. A „világszínház” és a „világcirkusz” metaforájára azok lehetnek igazán érzékenyek, akiknek személyes életpályája azon múlik, miképp találják föl magukat sordöntő 16 Lásd Szabolcsi, 1947. 17 El is készült a nagymonográfia - négy, nagy kihagyásokkal megjelent kötetben. Jellemző, hogy a politikailag „legkényesebb” költői korszak összefoglalását csak a rendszerváltás után publikálhatta. Mégis, ez volt az első, a maga idején egyetlen, következetesen végigvitt, teljes és befejezett életút-/életműelemzés a hazai irodalomtörténet-írásban. 18 Szabolcsi, 1963. 19 Szabolcsi, 1957. 20 Révai József (1898-1959) író, publicista, vezető politikus; az ötvenes években a kulturális élet hangadó ideológusa. 1945-től 1950-ig a Szabad Nép főszerkesztője, Kossuth-díjas, az MTA tiszteletbeli tagja (1949). Népművelési miniszter 1949-1953 között, később az Elnöki Tanács elnökhelyettese. 1956 után az MSZMP KB tagja. A marxista történetfelfogást alkalmazta, akár erőszak árán is, a magyar irodalmi és történelmi fejlődés megvilágítására. 230