Széchenyi Ágnes (szerk.): Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban 1898-1921 (Budapest, 2018)

Könyvkritikák, íróportrék, nekrológok és publicisztikai írások

benne a hatás legfőbb tényezője: el tudja hitetni velünk olvasás közben az alakjait, és ezzel megnyeri a csatát. Előadása élénk, közvetlen, jókedvű, a mai szomorú irodalomban jólesik olvasni az ilyen egészséges kedélyből fakadó, erőltetés nélküli vidámsággal elmondott történetet. A kellemes elbeszélő hangot, valamint az apró epizódokból összerakodó cselekvény alkotását Lövik Mikszáthtól tanulta, aki­nek a mai fiatalabbak közül talán ő a legtanulékonyabb tanítványa. Előadásában minduntalan ráismerünk a mesterre, anélkül hogy ez kellemetlenül érintene, mert nem utánzásról van szó, hanem egy tradíció továbbfejlesztéséről. Az arany polgár alighanem hamarosan éppen olyan népszerű lesz, mint a Leányvári boszorkány selmeci alakjai, akik talán mélyebb árnyalással vannak megrajzolva, de derű és kellemesség dolgában testvérei az új regénynek. 1908. 31. sz. augusztus 2. 636. Pakots József: Egy karrier története. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata Pakots József* ügyes, fürgetollú újságíró, jó szeme is van, s ehhez még nagy irodal­mi ambíciója. Novellákkal, versekkel, színdarabokkal ostromolta eddig a közön­ség szívéhez vezető kapukat - most egy nagyobb terjedelmű regénnyel lépett elő. A karriert, amelynek története a regény, Kondor Jenő csinálja meg. Mint névtelen senki tolakszik be a parlament folyosójára, hogy ügyességgel, stréberkedéssel, lel­kiismeretlenséggel, s nemegyszer gazsággal is mint rettegett hírlapíró, szerkesztő, képviselő, gazdag és nagy rangú ember s a végén kérlelhetetlen becsületbíró fejez­ze be pályáját. A regény szemmel láthatólag tendenciával van írva: tükrét akarja adni a mi parlamenti életünknek, mégpedig olyan tükrét, amelyben a lehető leg­sötétebb, szinte kínos kép látszik. Szemtelen föllépéssel, kíméletlen kapaszkodás­sal, skrupulus-nélküliséggel mindent el lehet a politikában érni - akit csak egy pillanatra is habozóvá tesz a lelkiismeret, az el van veszve. Egészen bizonyos, hogy ez a kép hamis és egyoldalú, de elvégre ehhez az írónak joga van. Sokkal nagyobb baja a regénynek, hogy a tendencia csak a felszínen mozog, a cselekvényen s az alakokon kívül marad, s a cselekvényben nem élet pezseg, hanem az író kezét látjuk mindig a szín mögött, amint alakjait igazgatja, akár bábuit a bábjátékos. Egyik alakja sincs emberileg megalkotva, legkevésbé pedig a főalak. Ennek csak reprezentatív, vagyis a tendenciára vonatkozó tulajdonságait látjuk, soha sem lép elénk emberi vonásokkal, mint olyasvalaki, aki éppúgy létezik, emberileg érez, haragszik és örül, mint mi többiek. Teljesen elvont figura, papirosból van a lelke, 40 40 Pakots József (1877-1933), újságíró, író, némafiim-forgatókönyvíró, országgyűlési képviselő. A fővárosban először Jókai mellett (Nemzet) dolgozott. A forradalmak után a fővárosi törvényho­zásban - minthogy annak tagja volt - felszólalt a diszkriminatív numerus clausus ellen. Többek között - vagy elsősorban - ő volt a kezdeményezője az írók Gazdasági Egyesületének (IGE, 1932), amit mindössze egy évig vezethetett. Emlékét József Attila alkalmi sorai is megőrizték: „Kezdetben volt Pakots, / aztán lön az Ige. / Köztünk Ö a kapocs, / azért jöttünk ide.” 335

Next