Széchenyi Ágnes: Sznobok és parasztok. Válasz 1934-1938. Elvek, frontok, nemzedékek (Budapest, 1997)
„Az ifjú költő népe reprezentánsának érzi magát”
Más összefüggésben is előkerül az „alkalmazkodás” József Attilával és a Válasszal kapcsolatban. Egy emlékezetes Féja Géza kritikát kell megemlítenünk, mely jóval a Válasz indulása előtt, 1931 májusában jelent meg az Előőrsben. A Döntsd a tőkét, ne siránkozz! című József Attila-kötetről szóló kritikájában Féja „szélkakas költőnek” mondja a szerzőt. A konjunktúra szabja meg, hogy a költő belső zsebéből a marxista, a nacionalista, a kisagrár vagy a semleges szólamú vers kerül elő. József Attilát ugyan tehetségesnek tartja, de „a kóklerségtől félig-meddig megromlottnak”. Marxot is sajnálja, mi lenne, „ha látná a törpe utódok bodzabuzogányait”, mondja. Elvi kritika? 1975-ben, a ,JCései sirató” című visszaemlékezésében Féja maga vallja meg, miért „támadta meg” József Attilát. Mert a költő elszakadt tőlük, az Előőrstől, Bajcsy Zsilinszky Endrétől, s kilépett a Bartha Miklós Társaságból is. A kései vallomás ugyan szép, de a Féját magáénak tekintő Válasznak nem segített már. Valószínűsíthető, hogy a nagyon érzékeny József Attila idegeiben őrizte ezt a gyilkos írást. József Attila életében mindössze egy kritika jelent meg róla a Válaszban, Forgács Antalé a Nagyon fáj verseiről 1937 elején.84 Forgács illegális kommunista, maga is költő, öt esztendővel fiatalabb József Attilánál. Rövid, impresszionista összegzés a recenzió. A formával való Játék” mögött - azt mondja, „teljes harmóniába állnak össze” képei. Feltűnő, mennyire kiszigeteli kritikájából a „másik világot”, az „élet világát”. József Attila kulcsmotívumának tartja a magányt, de sors és költészet között elmetszi az összekötő szálakat. Ennyi és nem több a Válasz mondanivalója József Attiláról életében. Az élen közlik viszont a szerkesztők 1938 januárjában Boldizsár Iván nekrológját. Méltó, tisztességes és igazságszolgáltató írás. Novellisztikusan idézi fel halála körülményeit, s ahogy a „hálás” téma rokonszálait (Balassi, Martinovics, Petőfi halálának legendáit) ideszövi, egyúttal nagyságát is megrajzolja. Elősorolja és cáfolja a vádakat. „József Attila, az új magyar irodalom egyik legnagyobb és legeredetibb magyar alakja a köztudatban nem volt sem magyar, sem költő. Ha egyáltalán hallották nevét, lezsidóbérencezték, lekommunistázták.” „Minden porcikájával és szótagával szociális és szocialista” volt, eredendően, nem bűntudattól és nem nemzetpolitikai belátásból. „Teljes magyarságát” az utókor fogja megadni, jósolja Boldizsár Iván, mert „a nemzeti eszme mai patentlovagjai” megtagadják tőle.85 71