Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
József Attila marxizmusa A szocializmus bölcseletének fogalomhasználata arról azonban biztosan tanúskodik, hogy tisztában volt azzal, hogyan értelmezte Lukács György a Történelem és osztálytudatban (Hegelre és Marxra építve) a munkásosztály tudatát. Ezt az értelmezést alkalmazza József Attila, amikor hangsúlyozza hogy azok a munkásemberek „öntudatosak", akiknek „osztályontudata" az emberiség társadalmi lényegének öntudatából táplálkozik. Jellegzetes fejlemény, hogy Lukács 1934-ben önkritikusan viszszavonja a kommunista mozgalomban sokat támadott művét, és a Komintern szellemét követve elítéli Landshutot és Mayert, valamint a „szociálfasiszta" teoretikusokat.29 Legyenek akár nagyon közel egymáshoz meghatározott történelmi válságkorszakokban a politika és a filozófia, mégsem esnek teljesen egybe. 1930 és 1934 között Lukács Berlinben majd Moszkvában Mihail Lifsic kutatásaira támaszkodva arra a következtetésre jut, hogy létezik Marx és Engels esztétikája.30 Az első feladat a Marx-Engels Intézet által, Rjazanov és Czóbel Ernő vezetésével már megkezdett MEGA31 további kiadása volt. A Marx-kéziratok kibetűzésében, a szövegek rekonstrukciójában Lukács is részt vesz. Jórészt Mihail Lifsic és Franz Siller végzik Marx és Engels „esztétikai" szövegeinek, különösen Marx 1840-es években született Párizsi kéziratai-29 „Ma a szociálfasiszta teoretikusok együttműködnek a reakciós, polgári neohegelianizmussal. Manapság tehát »elismerik« a dialektikát. De ugyanakkor a marxi dialektikát idealistává hamisítják, és kilopják forradalmi magvát. J. P. Mayer ebből a célból Marx és Engels ifjúkori műveit filológiailag siralmasan, az előszóban és a jegyzetekben idealista módon hamisítva adta ki." - Georg Lukács: „Der Briefwechsel zwischen Marx und Engels", Illustrierte Neue Welt, 1933/1. 30 Vö. Sziklai László: Proletárforradalom után. A kominternált Lukács György 1930-1945, Argumentum, Budapest 2004, 133-134. o. 31 MEGA: a Marx-Engels-összkiadás rövidítése, a frankfurti Társadalomkutatási Intézet és a moszkvai Marx-Engels Archívum együttműködésében megkezdett kiadási vállalkozás, amely a harmincas évek németországi és szovjetunióbeli fejleményei miatt sohasem fejeződhetett be. Vö. Wolfgang Schivelbusch: Írástudók alkonya. A frankfurti értelmiség a húszas években, ford. Mesterházi Miklós, Akadémiai Kiadó, Budapest 1994,138. o. 145