Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
Megélt esztétika Derrida sokakkal egyetemben vallja, hogy Marx halott, de másoktól eltérően nála ez nem (-csak) azt jelenti, hogy viszszajáró kísértet, hanem hogy feladattá lett: „most, hogy Marx halott, s különösen hogy a marxizmus, mint némelyek mondják, teljesen felbomlani látszik, lehetséges lesz Marxszal foglalkozni anélkül, hogy zavarnák az embert - a marxisták, vagy miért ne, maga Marx, vagyis egy fantom, aki továbbra is beszél."11 A szocializmus bukása után a világszellem állapota unheimlich, és nem csupán Marx, de Freud is kísértetté vált. Bánfalvi Attila azt állítja, hogy/„Derrida Freud emlegetésével léptennyomon készenlétben tartja Freudot, az ő radikális fenyegetését és kísértését: Freuddal erősíti Marx kísérteiét, mintha Marx csak Freuddal együtt kísérthetne igazán".12 József Attila tanulmánya a jelenben nem egy hajdani, újra tudatosítandó érdekes irodalomtörténeti esemény, nem lehet csak úgy szólni róla, mint három jelentős gondolkodó eszméinek sajátos analíziséről, hiszen nem tudományos problémáról van szó, hanem egy új világhelyzet értelmezéséről. Lehet, hogy József Attila irodalmi emlékké vált, ám a mostani szellemi világállapotra érvényes az a megállapítás, hogy Marx és Freud aktív, nem szűnő, kísértő jelenléte azt jelenti: nem képesek emlékké válni. Amikor azt kérdezzük, hogy ki volt a tanulmányszerző költő Marxa, akkor természetesen eszünkbe jutnak életrajzi mozaikok, s mellettük az, hogy milyen általában a poészisz és a filozófia viszonya. Felrémlik, hogy már Arisztotelész azon elmélkedett, vajon a történetírás vagy a poészisz áll közelebb a filozófiához, és emlékezünk, hogy az általánost megragadó poészisz mellett döntött. József Attila öntudatos költő. Öntudata költői, számára a legalapvetőbb a nyelv elsajátítása, saját nyelvének meg-11 Jacques Derrida: Marx kísérteiéi, 133. о. 12 Bánfalvi Attila: „Marx és Freud: a kísérteties páros", in: Derrida Marxszelleme, Gondolat-Szegedi Lukács Kör, Budapest-Szeged 1997, 131. o. 140