Sziklai László: Megélt esztétika - Alternatívák (Budapest, 2010)
Úton
József Attila marxizmusa lógiai centrumában véleményem szerint annak a kiemelése áll, hogy „»az ember egyéni és faji élete nem különböznek«, maga »az egyén a társadalmi lény«".45 Az hogy a társadalom alapja biológiai konkrétan abban nyer kifejezést, hogy az ember közösségi lény (életszükségletévé válik minden másik ember), nemi lény, aki valóságos tudattal rendelkezik és (önmaga valamint más emberek számára is létező) nyelvet használ. Az ember biológiai és társadalmi meghatározottságát József Attila analogikus azonosságként fogja fel,46 és ez számára teljesen összhangban van a marxi antropológia alaptételével: az emberi lényeg a társadalmi viszonyok összessége. Marx pontokba szedett történelmi materializmusa csak látszólag idézetgyűjtemény, valójában finom érzékkel összegezett koncepció és kommentár, amely minden részében és egészében, a lényeget illetően Marx antropológiája. Az összefoglalás páratlan a kor társadalomtudományi, marxista-szocialista irodalmában. A Hegel-Marx-Freud-kézirat nem revizionista szöveg,47 és egyetlen helyen található benne kritikai megjegyzés. Miről feledkezett meg Marx? - kérdezi a költő -, „az emberi lényegnek melyik valóságos vonása maradt rejtve előtte? Mi az, ami szükség szerint homályba temetkezik az olyan gondolkodó előtt, aki a fejlődő társadalmat termelési eszközeiből, a fejlődő egyént pedig testi szerveiből akarja megérteni?" Marx megfeledkezik a gyermekről, pedig akár csak a férfi és a nő viszonya, a felnőtt és a gyerek viszonya a „legtermészetesebb viszony". Marx valóban megfeledkezik a felnőtt és a gyermek 45 József Attila: Hegel, Marx, Freud, 105. о. 46 „A máj, a vese, a nemi és általában az összes szervek arra szolgálnak, hogy az egyes lények velük mind egyéni, mind faji életüket újratermeljék A közös, társas életnek ugyanilyen szervei a termelési eszközök. S ahogy a máj, a vese faji szervek, úgy faji szervek a termelési eszközök." - Uo. 106. o. 47 „József Attila számára a marxizmus (ahogy ő azt nem revizionista szándékkal értelmezi) érvényes elmélet, amely egy-egy önmagában külön is indokolt módon és okból szorul kiegészítésre." - Kiss Endre: „A szodalizmus vélt vagy valóságos tudatalattija (Hendrik de Man és József Attila)", Magyar Filozófiai Szemle, 2003/3., 390. o. 151