Téglás János (szerk.): Baumgarten Alapítvány. Dokumentumok 1917-1941. 2. 1929. július - 1935. december (Budapest, 2003)
1935
Egyedül maradtunk. Én arra kértem Babitsot, mellőzzük akkor József Attilát idei döntésünknél. Azt fogja érteni, hogy miért nem adhatta ki Babits neki a díjat idén. De bajosan azt, hogy miért kap csak jutalmat, amikor egy hozzá képest kezdőnek tekinthető költő díjat. Szó szerint ezeket válaszolta: »De én mindenkép akarok rajta segíteni, többel, mint egyszerű segéllyel. És erre nincs más módunk«. (Valóban nem volt más lehetőség erre.) »Te nem tudod, hogy ő milyen szegény« (Babits tudta az első segélykérő levélből). »Meg fogom neki magyarázni, hogy ki akartam adni a díjat, és hogy miért nem adhattam ki idén neki.« Babits azt hitte - mondta is hogy akik nem ismerik a döntés hátterét, ebből arra következtetnek csak, hogy néki többet jelent Weöres Sándor költészete azokénál (hárman voltak a fiatalabb nemzedékből), akiket csak jutalomban részesített. Emlékszem még szavára, amit szeme villanása és maga felé mutató kézmozdulat kísért: »nekem ez a költészet az igazibb«. De nem gondolt arra, hogy ugyanazok, akikről feltételezte, hogy a díj odaítélését, a hiúságát kielégítő hódolóvers jól kiszámított hatásának fognák beállítani, a József Attila hátrányára tett distinkciót a hiúságában megsértett hatalmasnak a bosszújára fogják visszavezetni. [...] Kosztolányi nem vett részt december 16-i ülésünkön. Később jött csak haza a Tátrából. Telefonon tájékoztattam őt Babits döntéséről, és annak indokáról. Elnémultan hallgatta. Vajon gondolt-e arra, hogy ifjúkori barátját mégsem ismerte jól. Cs. Szabó nevénél, aki József Attila helyére került, helyeselt. Kosztolányiné leírta emlékezésében [KOSZTOLÁNYI Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Bp., 1938. 295.] a díj elmaradásának férjét lesújtó hatását, [amikor megtudta, hogy József Attila nem kapott Baumgarten-díjat, könnyezni kezdett.] [...] Együtt mentünk az ünnepélyes díjkiosztáshoz Babitsosai. »József Attila sem fogja elfogadni« - mondom. Babits: »De elfogadja. Beszéltem vele. El is fog jönni.« Nem kérdeztem tovább. József Attila Baumgarten-díját ekkor már úgy fogtam fel: mint a kettejük ügyét. József Attila eljött ünnepélyünkre és a Vadászkürtbe is, ezúttal szűk körben (kerek asztal körül) tartott vacsoránkra. (Török Sophie jegyzeteiben megtalálható a jelenvoltak névsora.) Ott ült közöttünk, részt vett a társalgásban, kedvesen, fanyarul, sértődöttség jele nélkül.” (BASCH 1957: 430-431. = BASCH 2000: 111-114.) Vágó Márta szerint József Attila anyagi gondjai miatt fogadta el a jutalmat: „Attila elmondta, hogy kénytelen volt ugyanazt a legkisebb Baumgarten-díjat, amit Fodor József önérzetesen utasított vissza, elfogadni, hogy cipőtalpalását ki tudja fizetni és hogy el tudjon költözni Judittól.” (VÁGÓ Márta: József Attila. Szépirodalmi, Bp., 1975. 204.) : PRAHÁCS Margit (1893-1974): zenetudós. 1928-tól 1961-ig a Zeneművészeti Főiskola könyvtárának vezetője. A zeneesztétika alapproblémái c. munkája 1935-ben jelent meg. 577