Trencsényi Balázs: A politika nyelvei. Eszmetörténeti tanulmányok - Eszmetörténeti könyvtár 6. (Budapest, 2007)
Kora újkori politikai diskurzusok
lünk; majd a pogányé leszen az, aki most miénk."73 „Vetni" és „aratni" - e szavak talán nemcsak humanista metaforák, amelyek az evilági cselekvést szimbolizálják, hanem egy szélesebb konnotációs mező egyik elemét jelentik, azaz itt a politikai közösség határain átlépő nemzetfogalomról van szó. A kör bezárult: az államiság szilárd alapjainak hiányában az államrezon-irodalom központi vonását a „nemzeti" diskurzus pótolja; a nemzet az államiság részben fiktív kontinuitásának hordozójává válik, s a „nemzeti" diskurzus ambivalenciája olyan elméleti pályákat hoz mozgásba, melyek aláássák a nemzeti retorika és a politikai közösség (azaz a nemesség) szokásos azonosítását és kitágítják a fogalom hatókörét. Ezáltal a nemzeti diskurzus már bízvást vállalkozhat az aktuálisan létező állami fókusz helyén tátongó űr betöltésére (az állam maga is egy integratív viszonyrendszert jelent, amennyiben szabályozza a társadalmi pluralitást). Természetesen a nemzeti keret ilyen felfogása nem a semmiből, vagy éppen bizonyos fogalmak összjátékából született, hanem egy alkotmányos lehetőség újragondolásáról van szó, amely Zrínyi korában már évszázados múltra tekinthetett vissza. Szűcs Jenő véleménye szerint a késő-középkori magyar alkotmányos önértelmezésben is volt egy olyan kulcselem, amely ebbe az irányba mutatott.74 Ez a hagyomány a nemesség communitas-át egyértelműen azonosította a fegyverviselők („bellatores") rendjével, mindazonáltal fenntartotta annak elméleti lehetőségét, hogy „ultima necessitas" esetén mozgósítsa a parasztságot.75 A Török Áfium egy ilyen „ultima necessitas" nézőpontjából megfogalmazott cselekvési program, azaz annak az elemzése, hogy miként tehetjük a szükségszerűséget az erény occas/ojává. Az érvelés kerete a „közjó", „közérdek", és a „securitas" fogalmai köré szervezett jelentésháló. S éppen az egész közösséget létében fenyegető török támadás teremti meg annak lehetőségét, hogy a nemzet minden magánérdeket és 73 Zrínyi Miklós, 1939. 282. 74 „A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Hozzászólás egy vitához", in: Szűcs Jenő, 1984.11-188., különösen 124-135. 75 Ez a klauzula valóban csak különleges esetekre volt érvényes, olyannyira, hogy mindössze két késő-középkori precedens létezik: 1456, Nándorfehérvár védelme és 1514, a törökök ellen hirdetett keresztes hadjárat. Jellemző módon a parasztság mozgósításának ideológiai kerete nem a „nemzet" volt, hanem egy szélesebb közösség, a „Kereszténység" védelme. 164