Varga Rózsa (szerk.): Tardoson, a téren és a pázsiton. Tardosi szlovák balladák, dalok, imák (Budapest, 2000)
Az egyes művek jegyzetei
trencänsky les..., Ó prekrásná, tá pánská zahrada.) sorában ez egy újabb kori, legalábbis ritmusában azzá vált szerelmi ballada. Dalok A dalok műfaji jellegzetességeik szerint sokkal kevésbé tipizálhatók, mint a balladák. A ballada a középkor klasszikus műfaja volt, dalok azonban minden korban voltak és lesznek. Nagy számukat nem annyira a stílusjegyek, inkább funkciójuk alapján lehet kategorizálni. Eszerint a dalokat öt csoportban, s azokon kívül az ünnepi és vallásos énekeket még külön fejezeteken belül közöljük. A daloknak általában a balladákénál egyszerűbb és közérthető tartalmuk van, csak ritkán szorulnak magyarázatokra, jegyzetekre. Ezért itt csak olyan esetekben írunk az egyes művekről, amikor az valamilyen okból indokoltnak látszik. II. A szerelem dalai 5. „Búrka stojí, otvorené nebesá, / Zem se trase, a dázd’ len tak leje sa.” - Varga Istvánná Gábriel Katalin előadásában az első sor első két szava: „Hóra hűéi..a másodiké: „Veter hűéi...”, amit a hasonló dallamkezdés és indító természeti kép felidéződése miatt tévedésből egy másik dalból, a „Hóra hűéi, veter fúká, pr§í dáz” kezdetűből vett át. A tévedést az 1971-es kollektív előadás szövege alapján korrigáltuk - annak további részei mindkettőben azonosak magát a dalt Vargáné előadásának zenei lejegyzése alapján közöljük, mert ritmusában és dallamvezetésében az 1971-esnél színesebb, amit a lejegyzés érzékletesen tükröz. 21. „Horenka, horenka, hóra...” - A 2. versszak 3. sorának vége: „...pod strom zálezí” szövegrontás; valószínűleg „v horskom zálezí...” helyett. 45. „Pred nama je zahradecka trním hlad’ená...” - A fiatalabbak már nemigen értik, mit jelent a két utolsó szó: trním hlad’ená”: tövisboronával elsimított talajt. Ahogy a vasborona a nagy, a tüskés ágakból font tövisborona a kis göröngyöket omlasztotta szét, egyengette simára a talajt a vetés fölött. 50. „Sobot’enka id’e...” - Az 1456-os, Hunyadi János vezette törökellenes nándorfehérvári csatát emlegető, „Eäce som len poöal” kezdetű ballada mellett ez is a török időkre nyúlik vissza. Feltehetően szintén ballada lehetett, mely lírai dallá rövidült. A „cesta zarubaná...” eredeti jelentése: az utat a két oldalról rádöntögetett fák járhatatlanná tették. Ezzel az 1930-as években szombatonként a lányos házakhoz csoportos énekléssel közeledő fiatal fiúk nemigen foglalkoztak. Hogy a dalt kedvvel énekeljék, elég volt első és utolsó szavainak aktualitására gondolni, meg hogy jól lehetett tercelni, és különösen hogy a refréneknél a legényes hangot jól ki lehetett engedni. Gyermekkoromban szombat esténként visszhangzott tőle az egész falu. 63. „Za horámi, za dolámi...” - E dalt az 1971-es csoport előadásának zenei leírása alapján közöljük, annak szövegét Csapucha Mihályné Kovács Mária előadásában 1996- ban lejegyzett szövegének addig ismeretlen harmadik versszakával egészítettük ki. 316