Zalán Magda: Barátok a magosban (Budapest, 1995)
A nagy világon e kívül is…
templom pincéjében, üres raktárépületben vagy jóbarátok garázsában tartott néhány holdkóros verskedveló. A Face to Face című Faludy-estet a város egyik rangos színházában, az ötszáz személyes St. Lawrence Center-ben tartották meg. A rendezést Kanada leghíresebb színházi embere, a siófoki születésű John Hirsch vállalta, a verseket és a közébük ékelt önéletrajzi írásokat három országos hírű színész tolmácsolta. 1983 végén jelent meg a második angol nyelvű Faludy-kötet, a Learn this poem of mine by heart, ugyancsak Colombo szerkesztésében. Alig egy évvel később jött ki a Twelve sonnets című bibliofil kötet, merített papíron, 175 számozott példányban. Összeállítója és fordítója a kanadai írószövetség akkori elnöke, Robin Skilton volt. Egyetlen nap alatt több mint hetven példány kelt el a gyönyörű kis könyvből, amely már azt is megkísérelte, amit az elődei nem merészeltek: a gondolat gazdagságán túl Faludy lenyűgöző nyelvi virtuozitásait is igyekezett átültetni angolba. Nem kis munka, amint egy újabb Faludy-monológ is állítja. „Nagyon nehéz, szinte megoldhatatlan feladat magyar verset fordítani angolra. A hatvanas években Londonban Koestler Arthur kapott a Ford-alapítványtól tízezer fontot, hatalmas vagyont, egy angol nyelvű magyar vers- és novella antológiára. Csináltunk néhány nyersfordítást József Attilából és Arthur elküldte őket Audennek, vállalná-e újraköltésüket. Amikor néhány nap múlva rátelefonált, hogy megkérdezze, milyennek találja Attilát, Audennek egyetlen szava volt csak rá: „szemétkosárbavaló". Azonnal összetéptük a többi nyersfordítást és felhagytunk a vállalkozással. így aztán, amikor egyszer később, a belgiumi Knokkeben kétévenként megrendezésre kerülő költői fesztiválok egyikén valaki megkérdezte tőlem, hogy milyen költő József Attila, három ujjamat égnek emelve megesküdtem, hogy csodálatos. Más módom nem volt a bizonyításra. Nincs jó József Attila fordítás, mint ahogy nincs semmilyen más magyar költőnek jó fordítása a világ egyetlen nyelvén sem. Annál fájdalmasabb ez, mert mi magyarok megszámlálhatatlan idegen költő művét fordítottuk le úgy, hogy a fordítás néha jobb az eredetinél." Faludy egyike azoknak a magyar költőknek, akik mindig készségesen, boldogan állították tollúkat valamely élő vagy holt kolléga szolgálatába. Idevágó közlését megint csak szóról szóra jegyzem, nehogy „lakkozottnak" vélje bárki is. 132