Berend Nóra: A kereszténység kapujában. Zsidók, muszlimok és „pogányok” a középkori magyar királyságban, 1000 k - 1300 k (Máriabesnyő, 2012)
2. Keresztények és nem-keresztények - Jegyzetek
53 SzovÁK Kornél, Pápai-magyar kapcsolatok a 12. században, m Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve, ed. Zombori István, Budapest: METEM, 1996, 21-46. 54 Gyorffy György, Besenyők és magyarok, in Györffy, A magyarság keleti elemei, Budapest: Gondolat, 1990, 94-191; Páloczi Horváth András, Besenyők, kunok, jászok, Budapest: Corvina, 1989, 7-33; Havassy Péter, szerk., Zúduló sasok: új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és Mezőföldön, Gyula: Erkel Ferenc Múzeum, 1996. 55 Pálóczi Horváth, Besenyők, 32-33; Pálóczi Horváth András, Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon, in Zúduló sasok, 7-36, itt 19. 56 Pl. Andreas Bissenus, cellarius (sáfár) egy monostorban: MES, I: 416, no. 540; Zoloch Bissenus cívis Nittriensis (1265): Györffy, Besenyők és magyarok, 156; egy perben, mely a tizedfizetés elmulasztása miatt folyt, a besenyőket az olaszokkal (latini, akik nyilvánvalóan nyugati keresztény telepesek voltak) említik együtt és fel sem merül a „pogányság” vádja (1218,1221,1227): ÁÚO, 1:160, no. 86; Györffy, Besenyők és magyarok, 132; Theber de Keer, probus vir (választott bíró) (1300): CD, IX, pt. 7: 729, no. LXVI. 57 Hysmaelitae vei Byssenii egy 1196-ban kelt szövegben: CD, II: 303 (RA, no. 168); Szűcs Jenő, Két történelmi példa az etnikai csoportok életképességéről, in Magyarságkutatás, A Magyarságkutató Csoport Évkönyve, szerk. Kiss Gy. Csaba, Budapest: Magyarságkutató Csoport, 1987,11-27, itt 14; Pálóczi Horváth, Besenyők, 24. M A magyarországi jászokról: Szabó László, A jász etnikai csoport, Szolnok: Szolnoki Múzeum, 1979; Selmeczi László, A négyszállási 1. számú jász temető, Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 1992; Selmeczi László, Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról, Folklór és etnográfia 64, Debrecen: KLTE, 1992; Selmeczi László, A jászok keresztény hitre térítése a XIII.-XV században, in Egyházak a változó világban, szerk. Bárdos István - Beke Margit, Tatabánya: Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata és József Attila Megyei Könyvtár, 1992,159-165; Pálóczi Horváth, Besenyők, 54-58; Havassy, Zúduló sasok. 59 Gyárfás István, A jász-kunok története \JK\, 4 vol., Kecskemét - Szolnok Budapest, 1870-1885; reprint Budapest: A Jászságért Alapítvány, 1992, III: 463-465. Egy korábbi oklevél egyetlen személyt, egy rabszolgát említ (1318: Elysabeth natione Jazonica): Györffy György, Gyulafehérvár kezdetei, neve és káptalanjának registruma, Századok, 117 (1983): 1103-1134, itt 1131, no. 22. 60 A kun-jász szövetséget a mongolok ellen Ibn al-Athlr írja le, Rasíd al-Dln pedig megismétli: Golden, Introduction, 288. Azon nézet összefoglalása és könyvészete, hogy a jászok a kunokkal együtt települtek be: Selmeczi László, A jászok etnogenezise, in Tanulmányok és közlemények, szerk. Újváry Zoltán, Debrecen - Szolnok: Damjanich Múzeum és Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, 1995,127-144. 78