Csejtei Dezső: Filozófia a mindennapokban. Gondolatok emberről, világról, Istenről - Monumenta Hispanica 8. (Gödöllő - Máriabesnyő, 2016)
Döntés Európáról
114 DÖNTÉS EURÓPÁRÓL Az országgyűlési választások után rövidesen ismét az urnák elé járulhatunk; küszöbönáll az európai uniós képviselők megválasztása. Ez az esemény alkalmat nyújt arra, hogy elgondolkodjunk valamelyest a mostani választások tétjén. Merthogy e választásoknak is komoly tétje van, efelől nem lehet kétség. Ha a magyarországi szavazásokat az egész kontinensen végbemenő uniós választások függvényében szemléljük, akkor nem kisebb kérdésről van szó, mint arról, milyen irányt vesz az Európai Unió a következő esztendőkben. Mennyire lesz képes úrrá lenni azokon a válságjelenségeken, amelyek az utóbbi években hatalmasodtak el – benne is. Mennyire lesz képes megfelelni azoknak az új kihívásoknak, amelyek épp a válságjelenségek következtében erősödtek fel. A kellő lépések, a szükséges irányváltoztatások megtétele pedig végső soron tőlünk, az európai szavazópolgárok akaratától függ. S e választópolgári akaratnak kívánom figyelmébe ajánlani a következő szempontokat. Egy olyan roppant összetett történeti képződményről, mint amilyen Európa, igen nehéz általános kijelentéseket tenni. De legalább két momentum mindenképp kiemelésre érdemes. Az egyik az, hogy Európa a maga történelme során mindig is duális szerkezetű képződmény volt; bámulatos, egyetlen más kontinensen sem megfigyelhető egyensúly alakult ki itt az univerzalisztikus törekvések, valamint az azokkal szemben álló, lokális-regionális tendenciák között. Ha e két tényező közül az egyik túlsúlyba került, rögvest megjelent mellette a másik, az azt kiegyensúlyozni hivatott erő. Politikai szinten e kettősség egyik legelső jele, hogy a Nyugat-Európa nagy részét egyesítő Nagy Károly-féle Frank Birodalom mögött – amelynek uralkodója az egység szimbólumaként 800-ban császárrá koronáztatta magát – rövid időn belül létrejön a tagoltságot szentesítő verduni szerződés (843), ennek legmélyén a majdani nagy európai nemzetek legelső kontúrjai sejlenek fel. Ugyanennek a folyamatnak a másik végén V. Károly német-római császár és spanyol király Európát egységesíteni akaró törekvése áll; ez végső soron azért hiúsult meg, mert a háttérben már világosan kirajzolódtak az alakulófélben lévő nemzetek körvonalai. Vallási téren a katolikus univerzalizmust kellő mértékben ellensúlyozták a kialakuló nemzeti egyházak, nyelvi szempontból pedig az, hogy a latin nyelv egyeduralmát BOOK_Csejtei-Filozofia_L.indb 114 2016.01.17. 16:37:54