Csejtei Dezső - Juhász Anikó: Oswald Spengler élete és filozófiája - Ad Hominem (Máriabesnyő - Gödöllő, 2009)
Második rész: Spengler és a Weimari Köztársaság - II. Az újkonzervativizmus ébredése
mot, mind a szocializmust mélyen megvetette. S van itt egy harmadik momentum is, az, hogy az Übermensch nietzschei fogalma - mely egyebek mellett a kiválóság, az önfelülmúlás, a végtelen tökéletesedés elemeit is magában foglalja - Spenglernél átmegy a pusztán erősebb, hatalmasabb, gránitkeménységű emberek uralmának gondolatába. Közös viszont Nietzschével az a gondolat, hogy ez az etika úgyszintén ellentétben áll a keresztény morállal; vagyis a „14-es eszmék” spengleri típus-variánsa ebben a tekintetben a hagyományos konzervatív értékrend egyik legfőbb fundamentumát veti el. Összegzésképp röviden azt mondhatjuk, hogy Spenglernek a világháború alatt készített feljegyzései egy olyan gondolkodót mutatnak, aki jelentős szerepcserére készül; kultúrkritikusból átlép a politikába beavatkozó entellektüel szerepébe. S e fordulat nyitányát - sőt, első felvonását - a Poroszság és szocializmus jelenti. Exkurzus: Thomas Mann mint összekötő kapocs a „14-es eszmék” és a „konzervatív forradalom”között: „Egy apolitikus ember elmélkedései”. 'Erre a rövid kitekintésre, megítélésünk szerint, több okból is szükség van. Egyrészt azért, hogy Thomas Mann-képünk árnyaltabb legyen. Ennek a kiváló művésznek és embernek az életére ugyanis a szocializmus évtizedei alatt rátelepedett az a hazug módon egyoldalú értelmezés, mely benne csakis és kizárólag a nácizmus kérlelhetetlen ellenfelét, a haladó - majdhogynem marxista - humanistát látta és láttatta, afféle nyugat-német Anna Segherst. Alakjából, szellemiségéből gondosan retusált minden olyan vonást, melyből az tűnt ki, hogy Mann a modern tömegdemokráciával, a doktriner liberalizmussal, valamint a „progresszíwé” átstilizált baloldali totalitarizmussal szembeni komoly fenntartásait hangsúlyozta, s amely másfelől meg felmutathatta volna gondolkodásának és magatartásának nemesen polgári és artisztikusan arisztokratikus, mindennemű tömegtől távolságot tartó, konzervatív elemeit is. így formálódott meg az a Mann összetett személyiségéhez méltatlan - s mindent egyetlen ideológiai síkban ábrázoló - torzkép, mely abban csúcsosodott ki, hogy az író „leül közénk és mesél” - szegény József Attila tehet erről persze a legkevésbé -, s ahol a német író legfőbb jellemzője, hogy nagy regényének főhősével vissza akarja vonatni a Kilencedik szimfóniát.55 A kitekintés, másrészt, azzal indokolható, hogy épp az Egy apolitikus ember elmélkedései tárja elénk talán legegyértelműbben a korai Thomas Mann szellemi-ideológiai krédóját, s mutatja fel mélyre hatóan azt a világháború alatti, benső szellemi erjedést, melyet a német értelmiség jelentős részénél meg lehetett figyelni, s ami a háború lezárulása után - távolabbi kihatásait tekintve - a „konzervatív forradalom” jelenségében öltött konkrét formát. Az Egy apolitikus ember elmélkedései igen összetett munka. Egyszerre tekinthető politikai vitairatnak, szabad elmélkedésnek és intellektuális nap250