Ferdinandy Mihály: Nemzetiségi kérdés és magyar birodalom (Máriabesnyő - Gödöllő, 2010)

Nemzetiségi kérdés és magyar birodalom

eltaláljunk hozzá. A középkori magyar birodalomban a magyarországi magyart, a szászt, a kúnt és a szla­vónt világok választották el egymástól s a közös ki­rály uralmán kívül semmi sem vert közöttük hidat. Ma már ez nincsen. Közös történeti élmények hoz­ták egymáshoz közelebb a Duna-völgy népeit és alig van magyar ember, akiben ne volna szláv, germán vagy oláh vér, mint ahogy fordítva is: nincsen olyan ma­gyarországi nemzetiség, amelyre személyében vagy őseiben ne hatott volna a Duna-völgy legnagyobb kö­zépponti nemzete, a magyarság és annak kultúrája. A magyarországi magyarnak szeretnie kell a magyar­­országi nemzetiségben valamelyik távoli ősét s a ma­gyarországi nemzetiségnek szeretnie kell a magyar­ságban azt a gént, amely számára kultúrát, megélhe­tést, egy magasabb erő tudatát jelenti. Csupán két utunk van: a pusztulás vagy a béke útja. Miért ne haladnánk hát a béke útján, mikor ez az út szebb, megnyugtatóbb, Isten előtt is kedvesebb? József Attilában, a tragikus sorsú költőben már felmerült a jövendő egységének látomása. Arra kell hát törekednünk, hogy az, ami lírai-mitológikusan már megnyilvánult, megtalálja a maga számára a köz­jogi-politikai formát is. A világ vagyok - minden ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -86

Next