Ferdinandy Mihály: Országok úrnője. A Magyar Anjouk kora 1307-1387. Magyarország romlása 1490-1526 (Máriabesnyő - Gödöllő, 2007)
MAGYARORSZÁG ROMLÁSA
Magyarország romlása szén a szultán tudta, hogy Lajos még segítséget vár s Frangepán Kristóf éppen ebből az irányból lett volna várható; nem avatkozni a harcba, csak akkor, mikor a magyarok már menekülnek s akkor elállni a futók útját. A török haditerv még egy részletéről van tudomásunk. Ibrahim szerint Báli bég csata előtt felhívta volna a figyelmét a magyar vértes lovasság rohamának elzúzó erejére, mely akkora, hogy annak helybenállva semminemű harcrend sem képes sikerrel ellenállni. Azt ajánlotta hát, hogy a megtámadott hadtestnek gyors kettős kanyarodással utat kell nyitnia a magyar roham előtt s aztán az így támadt résbe belevágtatókat egyszerre két oldalról már félig hátulról - megtámadnia és lekaszabolnia. Ezt az adatot mély háttér elé tudjuk állítani. Az 1448 évi rigómezei ütközetről az egykorú török forrás a következőket írja: „...Mikor tehát belátták a hit harcosai, hogy a hitetlenek megverik őket s nem lehet a vasfallal (ez Hunyadi János nehéz vértes lovassága) szembe menni: a hitetlenek előtt két részre válva, kitértek előlük s amint a hitetlenek áthatoltak köztük, a hit harcosai a gyaurok háta mögé kerülve, karddal aprították őket.” Ezt az értesítést kiegészíti az, amit az 1514. augusztus 23-án Izmail perzsa sah, a „szafi” ellen I. Szelim vívta csaldiráni ütközetről tudunk. „A török jobbszárnyon állt az anatóliai lovasság, a beglerbég, Szinán pasa alatt - írja J. V Párry, az angol történetíró, - a balszárnyon Hasszán pasa beglerbég alatt a rúmeli lovasság; mindkét szárny legszélét láncokkal egymáshoz kötött ágyúk foglalták el. A janicsárok a poggyásszal s a tevékkel a centrumban helyezkedtek el. Mögöttük állott a szultán vizíreivel és lovas testőrségével. A kemény meneteléstől kimerült ozmán sereg a szafavid erők maximális koncentrációjával találta magát szemben. Lovasságát tekintve a sah föltehetőleg nem volt gyengébb a szultánnál, tüzérsége s a janicsárokhoz fogható gyalogsága azonban nem volt. Abban a reményben, hogy az ozmán ágyúk elfoglalásával hátulról támadhat a janicsárokra, Izmail a szélső balszárnyra összpontosította támadását. Lovassága keresztül is tört a ruméliai lovasságon, hogy aztán a janicsárok tüzelésében tizedeltessék meg. Az anatóliai lovasság ellen vezetett rohama pedig azért hiúsult meg, mert Szinán pasa az ágyúk mögé rendelte a (parancsnoksága alatt álló) fegyveres erőket s így ezek (az ágyúk) nyílt teret kaptak arra, hogy tüzeljenek.” Másszóval: Csaldiránnál a török tüzérségnek - az anatól lovasság időben végrehajtott szétválása s az ágyúk mögé húzódása folytán - sikerült az, amit Hunyadi 1456. július 22-én Nándorfehérvár védelmében gyors és határozott fellépésével meghiúsított. E napon a keresztesek a török által már nem is gyanított rohama száva-jobbparti táboráig vetette vissza az anatóliai hadtestet. II. Mohamed ágyúi Nándorral szemben voltak felállítva, torkukkal a falak felé. 222