Hóman Bálint: Magyar középkor II. kötet - Historia incognita 1. - Történettudomány (Máriabesnyő - Gödöllő, 2003)

Zsigmond király

Zsigmond király relmi kalandjaiban, másrészt pedig művészet- és tudományszeretetében is. Ezeket az átmeneti korok eszméinek és erőinek forrongására és kiegyensú­lyozatlanságára visszavezethető lelki kontroverziákat végletekig fokozta Zsig­mond csapongó fantáziája, szertelen indulata és határtalan könnyelműsége, egyé­niségének, lelkének egész sajátos alkata. A XIV század eleje óta tüneményes gyorsasággal emelkedő, de a IV Ká­­roly-kori kulmináció után éppoly hirtelen hanyatlásnak indult luxemburgi Ar­­lon-ház utolsó sarjadékai - Vencel, Zsigmond, Jodok és Prokop - tagadhatat­lanul szép tehetséget és sok fejedelmi erényt örököltek őseiktől. A szemé­lyes bátorság és kedélyes közvetlenség mellett mindegyiküket pazar bőkezű­ség, a fejedelmi pompa és finomabb élvezetek szeretete, a tudomány és művé­szet iránt való érzék, nagystílű tervek iránti fogékonyság jellemezte. Ezek az egyéni tulajdonságok magyarázzák meg híveik egy részének minden körülmé­nyek közt kitartó ragaszkodását, maguknak a fejedelmeknek lelkes állásfogla­lását egy-egy nagy politikai koncepció mellett, vaskövetkezetességüket a hata­lomért való küzdelemben. Másrészről azonban - talán szláv anyáiktól örökölt ­­féktelen szenvedélyük és kegyetlenségig fajult kényúri hajlamuk, pénzügyi politikájukat és szerelmi életüket egyaránt jellemző szilaj könnyelműségük, bölcs apáik minden kényes kérdést gyors és sikeres megoldáshoz segítő biz­tos judíciumát és nyugodt tapintatát megcsúfoló, meggondolatlan és erősza­kos hatalomvágyuk ellensúlyozták jó tulajdonságaikat. Egyéniségüket e jellem­vonások valósággal eltorzították; a lelki kettősség, a kiegyensúlyozatlanság szí­neivel festették alá. A nagy uralkodónak erőteljes cselekvéseik világításában nem egyszer felragyogó pompás alakja mögött sötét árnyékként bontakozott ki a nagy dinasztiák degenerált tagjainak és a parvenüfejedelmeknek alantas jel­lemhibáiban bővelkedő kis zsarnok képe. S a kettőslelkű fejedelmek szeszé­lyeitől és kegyetlenségétől szenvedő népek emlékében ennek a kis zsarnok­nak a képe, a költőktől megénekelt „cseh Nero” és „a magyar királyi trónon ülő vadállat” rögződött meg; a „zsarnok királyok” képe, akik ellen épp a XV század első éveiben összes országaikban elemi erővel tört ki népeik felháborodásá­nak vihara. Ezek a családilag determinált jellemvonások adják meg Zsigmond király egyéniségének rajzát. Zsigmond őseitől nagy államférfiúi képességeket örökölt, de e képességek közt a katonai tehetségnek nem jutott hely. A hadvezetéshez semmi érzéke nem volt. A legtökéletesebben kidolgozott haditervet is képes volt egy köny­­nyelmű lépéssel, gondtalan késedelmeskedéssel, avagy szeszélyes elbizako­dottsággal hatalomra dönteni. Az elgondolásban nagy hadivállalatainál nem igen volt hiba, de a kivitel rendszerint tökéletlen volt. A diplomáciában már sokkal nagyobb mester volt. A konstanzi zsinat világtörténeti jelentőségű határoza­199

Next