Joó Tibor: Bevezetés a szellemtörténetbe - Historia incognita 3. - Zsebkönyvek (Máriabesnyő, 2016)
Bevezetés a szellemtörténetbe
5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 I. A műszavak, ha egy már pontosan meghatározott fogalom rövid és közértelmű jelzésére kerülnek forgalomba, rendkívül hasznosak, mert jelentékenyen megkönnyítik a gondolatok közlését. De ha csak hamarjában is végiggondolunk egynehányuk történetén, igen megokolt az aggodalom, hogy vajjon egyáltalában elérhető-e a fogalom olyan egyértelműsége, határozottsága, amely egyetlen szóba zárható, akkor is, ha nem tárgyakról, hanem szellemi tartalmakról van szó. Némelykor pedig egyenesen veszélyes a terminus megrögzülése, mert nem valami lehiggadt tartalmat, hanem még teljes forrongásban levő vitaanyagot erőszakol magába időelőtti megszületésével. Sőt van rá eset, hogy egészen felesleges az új kifejezés, mert a fogalmat fedi egy régi, s elegendő volna annak tartalmi megújítása. Így vagyunk a „Geistesgeschichte”-vel is. Éppen nem mondhatjuk szerencsésnek, hogy megtermett ötletszerűen, harci jelszóként abban a vitában, mely a helyes histórikus szemlélet körül zajlott fel. Mert voltaképpen semmi egyébről nincs szó, mint arról, hogy miként kell tekintenünk természetének megfelelően a történetet, s ebből a szemléletből következőleg milyen módszereket kell használnia a történelemnek. Tehát szorosan véve felesleges szószaporítás volt, – ha lélektanilag a harc hevében meg is érthető, – amikor azt az új szemléletet, amely a történetet a szellem életeként tekinti, s tehát minden történelmi diszciplina mód szerét ehhez képest újítja meg, olyan névvel ruházták fel, amely egy új diszciplina látszatát adja neki. Az igazi zavart voltaképpen a terminus idézte elő, és minél messzebb kerülünk a mozgalom eredetétől, annál nagyobb a zavar, mert annál jobban homályosodik az eredeti szándék, s lép helyébe a terminus meddő – és felesleges – magyarázgatása. Ilyenformán nemcsak azok közt, akik csupán képzelődnek a „szellemtörténet” felől, hanem művelői körében is a legkülönbözőbb vélemények alakultak ki arról, hogy mit kell alatta érteni. Nemcsak egy bizonyos szemlélet, hanem valami önálló tudományszak és sajátos módszer megjelölésére is használják, az egységes történetet éppen úgy szétszabdalván, – hogy az ő szavukkal éljünk, – merőben szellemtörténetietlen