Kovács Ilona: Dilettánsok az irodalomban. Sade márki, Casanova et al. - Irodalom- és művészettörténet (Máriabesnyő - Gödöllő, 2004)
A VESZEDELMES VISZONYOK VILÁGKÉPE ÉS A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI MAGYAR OLVASÓK
Az, hogy egy XVIII. századi regény ennyire hat, elgondolkoztató, de talán nyugtalanító is, mert nem kíséri semmilyen erkölcsvédõ felháborodás, lázadó vagy bíráló értékelés. Hajlamos vagyok feltételezni, hogy a szocialista rendszer teljes felbomlása, és azt követõen a valóságos és képzelt biztonságérzet eltûnése alapjaiban rengette meg az erkölcsöt. A renyhe diktatúra (vagyis a rendszer utolsó évtizede) alatt mindennek tetejébe olyan édes volt az élet, mintahogy az Talleyrand szerint a Régi Rend végét jellemezhette, 4 és ezek után különösen brutális csapásként hatott a vadkapitalizmus uralma. A második évezred végét kísérõ világvége-hangulat csak erõsítette az alapvetõ létbizonytalanság érzését, és érthetõ, hogy a szolidaritás nehezen tud megnyilatkozni ilyen talajon. Sokkal hitelesebbnek érzik az emberek az olyan világképeket, ahol ember embernek farkasa, és a társadalom elszigetelt egyének atomjaiból áll. A Veszedelmes viszonyokolyan mikrovilágot tár elénk, ahol saját érdekeiken kívül a szereplõk nem törõdnek a többiekkel, még az apró feladatokat teljesítõ statiszták sem, és mindenkit annak függvényében értékelnek, hogy milyen szerepet játszik hozzájuk viszonyítva. A nemesek világán kívül5a társadalom csak jelzésszerûen, a szolgák és a nemesekhez kapcsolódó rétegek, a klérus és a jogászok (Anzelm atya, a gyóntató és Bernard úr, az intézõ) szolgálatai révén van jelen a szövegben, mégis a kinti ellenség elleni védekezést jól fordítja át Laclos a regény belsõ ellentéteinek feszültségére. Ellenséges közegben, védekezõ reflexeket kialakítva mozognak a hõsök, és így zárt világuk megfelel a Régi Rend nemesi kasztja kifelé-lefelé védekezõ magatartásának. Talán Tourvelné lehetne kivétel ez alól a szabály alól, mert õ barátságra nyitott, Rosemondenéhoz és Valmont-hoz egyaránt bizalommal közeledik, de a történet vége, a téboly és a halál nem teszi értelmezhetõvé és a szerelmi szenvedélytõl függetleníthetõvé a Valmont-hoz és Rosemondenéhoz fûzõdõ kapcsolatát. Egyébként minden önzetlennek minõsíthetõ kapcsolat, elsõsorban a barátságok (Danceny – Valmont, Cécile – Merteuilné, Rosemonde-né – Tourvelné) csapdának bizonyulnak, amelyek elõsegítik a rossz fordulatokat. 20 1.qxd 10/5/2004 2:15 PM Page 20