Kovács Ilona: Dilettánsok az irodalomban. Sade márki, Casanova et al. - Irodalom- és művészettörténet (Máriabesnyő - Gödöllő, 2004)

KIK A DILETTÁNSOK AZ EURÓPAI IRODALOMBAN?

Könnyû olyan példákat hozni bármelyikünk olvasói gyakorla­tából, ahol vagy a korabeli kritika véleménye nem egyezik meg az utókor ítéletével (ld. korukban meg nem értett írók, pl. Flaubert, Joyce vagy akár Ady és József Attila ellen indított korabeli, viharos támadásokat, sõt pereket7), vagy egy adott korban, esetleg saját ko­runkban élesen ütköznek a különféle megítélések, és a legnehezeb­ben bizonyítható ugyan, de az olvasói gyakorlat és az irodalomtör­téneti-kritikai megítélés nyilvánvalóan nem esik egybe. Hans-Ro­bert Jauss, a befogadási esztétika megalapítója éppen Flaubert pe­re ürügyén ismerteti egy kortárs, Ernest Feydeau siker-regényét, amely egy Fanny nevû hölgyrõl és szerelmi viszontagságairól szól (akárcsak a Bovaryné), abban az összefüggésben, hogy Feydeau re­génye óriási anyagi sikert aratott, nem úgy, mint Flaubert. Fanny ugyanis megtér a családi tûzhelyhez, és szeretõjét dobja ki a férj kedvéért, nem pedig arzénos öngyilkossággal mérgezi meg önma­gát és olvasóinak a lelkét. Jauss ragyogóan bizonyítja, hogy a Fey­deau-regény közhelyessége lehetett a siker titka, Flaubert azóta agyonértékelt kegyetlensége hõseivel szemben viszont sértette az átlagolvasó ízlését, beleértve a kritikusok túlnyomó többségét is. Amíg nincsen megbízható mérési módszer az olvasásra, és a valóságos olvasmány-élmények feltérképezésére (hiszen az eladá­si számok épp úgy megtévesztõek, mint a szociológiai felmérések, amelyek inkább azt tükrözik, mit hallott az illetõ az adott szerzõrõl, vagy mit tanult az iskolában, de nem mutatják, hogy valóban olvas­ta és értékelte-e a saját gyakorlatában...), meg kell elégednünk az­zal az ingatag értékrenddel, amely elsõsorban az intézményesített, és különbözõ szintû iskolákban terjesztett véleményeket tükrözi. Vajon ez az értékrend mennyire tárgyilagos? Mivel lehet összevet­ni a dilettáns szerzõk teljesítményét, milyen mérce tájékoztat a hi­vatásosok szakértelmérõl, azaz hogyan lehet mérni az írói tudást és tehetséget? Érdemes lenne itt visszatekintenünk az írói akadémiák és tudo­mányos társaságok múltjára, de abból újabb tanulmány kerekedne ki. Most csak egy nagyon velõs összefoglalást próbálok adni a bo­nyolultan szerteágazó kérdéskör lényegérõl, hogy elérhessek a vár-10 0.qxd 10/5/2004 2:15 PM Page 10

Next