Mezei Balázs: Ezredvégi számvetés. Esszék a vallásról (Máriabesnyő - Gödöllő, 2005)

II. - Erkölcsök gigantomachiája

az 1950-es évek kampányirodalma vetekedhet. Ha léteznek is ki­érlelt ítéletű, elfogulatlan hozzáértők, hangjukat elnyomja a poli­tikai indíttatástól túlfűtöttek harci dala, ami mögött ismét nem a szakma szeretete, hanem gyakorta anyagi megfontolások húzód­nak meg. Szépirodalmi életünknek e terjedő értékvesztését, immorali­­tását a magam részéről egyfajta büntetésként értékelem: bünte­tés azért a mulasztásért, amit a magyar szépirodalom a kommu­nista despotizmus tevőleges vagy hallgatólagos fenntartásában vállalt. E mulasztás mindannyiunké; de különösen azoké, akik an­nak idején a rendszer kedvezményezettjei voltak, ma pedig iro­dalmi fejedelemként élnek távoli városok fényözönében; vagy akár idehaza, vívódó magányban vagy zajos társaságban. Persze, nem könnyű ez az élet; hiszen a lelkiismeret hangja igen erős tud lenni, ami - jó esetben - emelkedettebb szépirodalmi írásművek megszületésével kecsegtet. De e kései művek, ha megszületnek egyáltalán, nem fogják pótolni a magyar irodalom mulasztásait a despotizmus évei alatt; s nem fogják jóvátenni azok vétkét, akik e korszak lehetséges József Attiláit öngyilkosságba, hallgatásba, emig­rációba kergették. De van ilyen egyáltalán, létezik „mulasztás” a szépirodalomban? Akkor talán nem, ha irodalmon a tényleges mű­vek értékelésének átmeneti, szubjektív, a kordivatot követő defi­nícióit tekintjük; de akkor igen, ha a szépirodalmat emberi tevé­kenységként fogjuk föl, mely végeredményben nem választható el a jellemtől, annak erkölcsi minőségétől és az ehhez kapcsoló­dó követelményekről. Ennek kijelentésével nem kívánok eszté­tikai vitába bonyolódni; jelenlegi szempontom a magyar társada­lom ezredfordulós helyzete, ennek jellemzői, nem az egyes em­beri tevékenységek leszűkítetten sajátos szempontjai, hanem a társadalom összállapota szerint. S ez azt mutatja, hogy szoros kap­csolat van a társadalom általános erkölcsi helyzete és szépirodal­mának jellemzői között; s a jelen elemzés szempontjából súlyos hiba lenne nem fölfigyelnünk ezen összefüggésekre.26 129

Next