Nagy Tamás: Josef K. nyomában. Jogról és irodalomról - Irodalom- és művészettörténet 10. (Máriabesnyő - Gödöllő, 2010)
Jegyzetek
ki így White elemzése során. Ehhez képest: én úgy látom, hogy White érvelése lényegét tekintve párhuzamos Robin Westével, csak más absztrakciós szinten vizsgálja és ragadja meg másfajta „kultúraként” azt, amire West konkrétan Posner munkássága kapcsán és konkrétan Franz Kafka műveiből hoz példákat (teljesen eltérő emberkép, eltérő döntési motivációk, az emberi cselekedetek értékelésének különbségei stb.). Véleményem szerint a „jog és irodalom” kutatások szempontjából ugyanakkor mindkét elemzés ott ér véget, ahol talán épp még érdekfeszítőbbé válhatna. West kapcsán már korábban utaltam arra a gondolatra, amely szerint hatékonyabb lehetett volna a kritikája, ha a posneri szövegek szenvtelenségében mutatja meg a „kafkai”-t, és úgy gondolom White érvelése pedig sokat nyert volna azzal, ha kitér arra, milyen lenne az irodalom, ha annak fiktív szereplői a chicagói iskola nyelvét beszélnék. (Hisz White végső soron a közgazdaságtan egyfajta „szuper-nyelv” státuszára igényt tartó autoritativ meta-nyelvével éppen a nyelv „irodalmi szemléletét” állítja szembe, amely - az előzővel ellenkező módon - tisztában van önmaga hatókörének a korlátozottságával). A Samsaaffér avagy egy leleplezés története című szöveg (a jelen kötet utolsó fejezete), még ha nem is helyettesítheti a white-i elemzést, ezt próbálja meg - többek között és legalább részben - demonstrálni. 374 A fenti osztályozásnak megfelelően Ziolkowski olvasata az első kategóriába tartozna, ám ő megkülönbözteti a „jog és irodalom” kutatásoktól a saját elemzéseit, mondván, hogy ez utóbbiakra sokkal inkább az „irodalom és jog” elnevezés volna megfelelő. Vö. THEODOR ZIOLKOWSKI: i. m xi-xii. 375 SZILASI LÁSZLÓ: Nyakvers (irodalmilag releváns kontextus-e az angol jog?). In: Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét. József Attila Kör - Pesti Szalon Könyvkiadó, 1994. 57-67. 376 BALASSI BÁLINT: Psalmus L. In: Összes versei, Szép magyar Comoediája és levelezése. Magyar Helikon, Budapest. 1974.159-161. 377 SZILASI LÁSZLÓ: i. m. 66. 378 THEODOR ZIOLKOWSKI: i. m. 214-240., valamint: ‘Franz Kafka: The Trial’. In: Dimensions of the Modern Novels: German Texts and European Contexts. Princeton University Press, Princeton, NJ. 37-67. 379 ROBERT MUSIL: A tulajdonságok nélküli ember I. Európa Könyvkiadó, Budapest. 1977. 751-757. Ford. TANDORI DEZSŐ. (Elsősorban a 111. fejezetről van szó, amelynek címe: „Jogászok nem ismernek félőrülteket”.) 380 A konkrét kérdés, mely Musilt különösen foglalkoztatta, a büntetőjogi felelősség és az elmebetegség kapcsolata, illetve a bizottság erre vonatkozó állásfoglalása volt. 381 Krausról és a Die Fackelről lásd például SZÉLL ZSUZSA: A „zűrzavar rendbontója”- Karl Kraus. In: A viszonylagosság kihívása. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 1982. 182-202. 382 A monarchikus Bécs kultúrájának elemzéséhez (annak minden ambivalenciájával együtt) lásd például HERMANN BROCH: Hoffmansthal és kora - Sze-222