Nietzsche, Friedrich Wilhelm: Hajnalpír. Gondolatok a morális előítéletekről - Filozófia (Máriabesnyő, 2019)
Negyedik könyv
263 A megtestesült eleven ellentmondás. - Az úgynevezett zseniben van valami fiziológiai ellentmondás: egyrészt sok vak, rendetlen, akaratlan indulati mozgás hullámzik benne, másrészt pedig sok a magasrendű céltudatosság is ebben a mozgásban, - és közben egy olyan tükröt is magáénak mondhat, amely egymás mellett és egymásba fonódva, ám elég gyakran egymással konfliktusban is mutatja a kétféle mozgást. Eme látvány következtében a zseni gyakran boldogtalan, és ha a legkellemesebb érzésekkel az alkotás tölti el, ez azért van, mert ilyenkor megfeledkezik arról, hogy éppen ekkor - a legnagyobb céltudatosság mellett - valami fantasztikus és értelmetlen dolgot (minden művészet az) művel - kell művelnie. 264 A tévedni akarás. - A jobb szimattal rendelkező, irigy emberek azért nem törekednek vetélytársaik alaposabb megismerésére, hogy ezáltal fölényben érezhessék magukat velük szemben. 265 A színháznak is megvan a maga ideje. - Ha valamely nép fantáziája veszít élénkségéből, hajlama támad arra, hogy színre vigye a mondáit; ilyenkor eltűri a fantázia durva pótlékait - ám abban a korban, amelyhez az epikus rapszodosz tartozik, a színház és a hős jelmezét magára öltő színész a gátja, nem pedig a szárnya a fantáziának: túl közeli, túl határozott, túl nehézkes, túl kevés benne az álom és a szárnyalás. 266 Kellem nélkül. - Hiányzik belőle a kellem, és ezt tudja is magáról: ó, mennyire ért ennek elleplezéséhez! Szigorú erénnyel, komor tekintettel, a magára öltött bizalmatlansággal az emberek és a lét iránt, otromba tréfákkal, a finomabb életmód megvetésével, pátosszal és igényekkel, cinikus filozófiával hisz már karakter lett belőle, fogyatékosságának állandó tudata folytán. 267 Miért olyan büszke?! - A nemes jellem abban különbözik a közönségestől, hogy az utóbbi számos olyan szokással és szemponttal nem rendelkezik, amivel az előbbi viszont igen: a sors akarta úgy, hogy ezek ne jussanak örökségként vagy a nevelés útján osztályrészéül. 139