Reiman Judit - Pálfalvi Lajos: Irodalom és normalitás. Tanulmányok a modern lengyel irodalomról és színházról - Vita Sarmatica 2. (Máriabesnyő - Gödöllő, 2006)
Pálfalvi Lajos: A lengyel irodalom Magyarországon. Mickiewicz és Gombrowicz kora
ben azt olvashatjuk, hogy Déry Tibor „több más íróval, a magyarországi események elkötelezettjeivel együtt a vereség után Lengyelországban szeretett volna menedéket találni; iparkodtam Varsóban elintézni valamit, tárgyaltam a LEMP Politikai Bizottságának egyik tagjával és valakivel a Külügyminisztériumból; még csak nem is tartom kizártnak, hogy azokban, akikkel beszéltem, megvolt a jó szándék, s még tettek is magasabb helyen bizonyos lépéseket, de nyilván megint csak az a könyörtelen »államérdek« állt útjába a dolgoknak, s a magyar írók nem kaptak Lengyelországban menedéket” (59-60. o.). Bár a magyar szamizdatban sok lengyel anyag jelent meg, az állami könyvkiadás feladatait nem tudta átvállalni. A lengyel szépirodalomból alig jutott át valami. Woroszylski feljegyzései mellett külön bibliográfiai tételként szerepel egy rövid részlet Gombrowicz Naplójából és Marek Nowakowski Pillanatképek a hadiállapotról (1985) című elbeszéléskötete. Ugyanakkor nagyon színvonalas összeállítások jelentek meg a Máshonnan Beszélőben, az 5. szám például csak lengyel műveket tartalmazott. A legkedveltebb szerző Milosz, igen népszerűek Mrozek szatírái (még Alfa című drámája is megjelent), de a lengyel emigráns szellemi élet olyan kiemelkedő képviselőivel is találkozhatunk, mint Leszek Kolakowski vagy Gustaw Herling-Grudzinski. A hadiállapot idején lett Zbigniew Herbert a legnagyobb hatású lengyel költő, ő fogalmazta meg Cogito-verseiben a lengyel értelmiség ellenállói ethoszát. Ezekből is megjelent néhány magyarul, sőt a szerző 1987-ben megkapta a Bethlen Alapítvány díját. Ezekből a részletekből aztán számos könyv készült a kilencvenes években. Szép pillanat volt, amikor A második eljövetel (1998) című esszé- és elbeszéléskötete megjelenését követően, két évvel a halála előtt végre eljutott Budapestre a Nápolyban élő Herling-Grudzinski, akit annak idején nagyon érdekelt a magyar ’56,1959-ben az ő előszavával jelent meg Párizsban a Niki, 1964-ben pedig személyesen is találkozott Déryvel Ischia szigetén. 1982-ben jó néhány ismert lengyel írót kiebrudaltak a magyar könyvpiacról, viszont megérkezett Gombrowicz. A kis kínálat és a tiltással is fokozott érdeklődés együttes hatása olyan írókat vitt ekkoriban sikerre Magyarországon, mint Ryszard Kapuscinski, de még Adam Wazyk versantológiával illusztrált, A lengyel avantgarde furcsa története (1981) című irodalomtörténeti tanulmányát is pillanatok alatt elkapkodták. Gombrowiczra a legnagyobb magyar írók is felfigyeltek - igaz, ők nem vártak a magyar fordításra, de talán szívesebben írtak róla akkor, amikor már itt is kezdett ismertté válni. Esterházy, Nádas és Eörsi is németül olvasta végig Gombrowicz életművét. Mindannyian többször is írtak róla. Esterházy sajátos idézettechnikájának köszönhetően több művében is jelen van Gombrowicz, de emellett még gyakran hivatkozik rá. Például a Naplóra A zihálás nagy égi rendjéről című írásában: „Itt említhető Pályi nagy hazafias tette, a Gombrowicz-napló fordítása, amely napló a nemzetről való gondolkodás Magyarországon teljességgel ismeretlen, már-már elképzelhetetlen útjait mutatja. Mutatná, ha néznénk.”10 119