S. Sárdi Margit: Napló-könyv. Magyar nyelvű naplók 1800 előtt. Adatbázis - Irodalom- és művészettörténet (Máriabesnyő, 2014)
ALMÁDI ISTVÁN
ALMÁDI ISTVÁN 1. Az emlékíró 1.1. felekezet, társadalmi és földrajzi hely: nemes, Erdély 2.4. műfaja: vegyes jegyzőkönyvből kialakult, napi rendszerességű, erősen személyes tematikájú személyes napló 2.6. mintái, műfajismerete: A napi jegyzőkönyvecskét nem tartotta más ember szeme elé valónak, a történelmi események beírását már igen (v.ö. 5.1). 2.7. párhuzamai, hatása, ismertsége: Bay Mihály, Inczédi Mihály és Sándor Gáspár részben ugyanazon időben vezették követi naplóikat, így naplóik egybevethetők. 3. A lejegyzett események időköre. 3.1. a legkorábbi esemény: 1687. okt. 7, Bánffi György Bonchidára hívja 3.2. a legkésőbbi esemény: a kiadásban 1692. dec. 27. hazaérkezése: 1694-ig folytatódott (v.ö. 9). 4. A lejegyzés időköre: 4.1. a megkezdés és ideje: 1688. ápr. 30. a megelőző időt 1687 októberétől valószínűleg kalendáriumi jegyzetekből írja be (napra pontos időmeghatározások), ettől kezdve egyidejű. 4.2. átírás, újraírás, összefoglalás ideje. A könyvecske megvásárlását megelőző időszakot (1687. okt. 7.-1688. ápr. 30.) összefoglalta, ettől kezdve azonban egyidejű, minden szállás és ebédszínhely benne van, nincs átmásolva. („Az idők alatt, azmíg Nikápolyban jártunk, haltak meg ez ide alább megírt becsületes jóakaró uraink, erdélyiek, úgymint [...]” (734.) 5.1. az író jelenléte: „Anno 1688. die 30. Aprilis vettem ezt a könyvet holmi dolgoknak belejegyzésére. Almádi István m. k. Annak utána jutván eszemben, hogy az német császár őfelsége hadainak bejuvetelével sok szegín nemesembereknek sok külem-külöm bajoskodások lévén, én is, azmint eszemben juthatott, azkiben forgottam, azt kezdettem beléje írni, az 1687. esztendőtől fogva elkezdvén, mikor indultunk elsőben az német tábor eleiben. Azért az amely emberséges ember belétekint, az felső írásommal meg ne ítéljen.” (711.) Vagyis mindenes jegyzőkönyvként kezdte vezetni a megvásárolt kalendáriumot 1688-ban, utóbb eszébe jutott, hogy „nemesebb”, történelmi témák megírására is alkalmas, és 1687-től kezdődően megkezdte emlékeit, majd a napi események beírását. Noha egybefüggő napló, kalendáriumnak nevezi („Ez a vége ezen 1690. esztendei kalendáriumnak”, 726). 5.2. megjelenítés: Ügyes elbeszélő (1691. ápr. 4. „Jó reggel újabban megindulánk, hogy már idején Rahovára érkezzünk. Mind mentünk, az mint lehetett; értünk az Duna mellett egy nagy szakadékra, azmely az Dunában szakadott. Már ott annak nem mertünk fogni, mivel Nagy is volt, széles is. Az utat egyikünk sem tudta. Búsultunk, féltünk. Csak nekikényszeredénk, megindulánk az szakadék mellett, az mint kerültük, az Dunától messze vetődtünk. Elállottunk, leültünk, szegín fejünk, nem tudtuk, mit csináljunk, visszamenjünk-e az Dunapartra, az vagy mégis kerüljük azt az nagy szakadékot. Azt is gondoltuk, hogy az még visszamegyünk, addig az hajónk elhalad, és annál többet fáradunk. Újabban csak megindultunk az szakadék mellett; sokáig mentünk; egy idő múlva végét érők, és az császár útjában akadánk, mely Rahovára vitt”, 732-733). Az apró esetek, mulatságos történések eleven előadást kapnak (1691. máj. 31. Vadászatról jönnek vissza. „Aznap meglődözének egy franciát az estrázsálásért, csak hogy hugyozni kiment az ő helyéből, és azalatt egy Harkai nevű hadnagy, mely Tristomban volt, onnét elébbállott”, 736-737). Történetalakító tevékenysége megmutatkozik abban, ahogy Thökölyvel való elmenetelét felszínessé és kényszerűvé alakítja, vagyis jelentőségét csökkenti (1690. szept. 26. „Érkeztek Besztercére Thököly uram szolgái és török, tatár velök, és adának kezünkbe erős parancsolatot, hogy mindjárást induljunk az táborra. Csak kelle készülnünk és elmennünk, azkik ott voltunk egynehányan”, 1722). A drámai jelenetek kevésbé vonzzák, azokat is epikusan adja elő (1691. jún. 5. Thököly és a kapucsi pasa vitája: „sokat veszekedék urunkkal az erdélyiek felett; mind csak azt vitatta, hogy az erdélyiek hamis emberek, az török császárnak nem igaz hívei; örökké hamisok voltak, most is hamisok. Rátul morgott, szitkozódott. Reggeltől fogva majd délig az sok vitázás volt. Urunk csak azt vitatta, hogy az nagy erő rájok ment”, 1737). 5.3. szerkezet, szerkesztés. Minden napról ír, akkor is, ha csak ennyit: „Semmi.” Sokszor összevon (1691. „Novemberis. 15. 16. 17. Helyben voltunk”, 1750). Nála tudni lehet, milyen technikával készült az összevonás: az 1.2. születése helye, ideje--halála helye, ideje: 1650k.-1708u. 1.3. tanultság, pályafutás: Szovátai birtokos. Bánffi György szolgálatában állt, Doboka vármegye alispánja, 1675-1683 között vármegyei főbíró. 1690-től Thököly Imre belső embere. Vele járt Havasalföldön, részt vett a szalánkeméni ütközetben. 1692 végén hazatért. 1708-ban Rabutin hadai elől Máramarosba menekült. 2. Az emlékírás 2.1. szerző által adott címe: 2.2. utókor által adott címe: Naplója 2.3. lejegyzője: autográf 2.5. célja: emlékmegőrzés, utóbb emlékátadás (v.ö. 5.1) 4.3. a lezárás és ideje: 1694? 5. Írói jellegek: