Uhrman Iván: A pogrom prototípusa (Alexandria Kr. u. 38-ban) - Scripta Iudaica 9. (Máriabesnyő, 2021)
Lectori salutem!
8 „Kr. u. 38 alexandriai eseményeit a tudósok gyakran címkézték úgy, mint az első pogromot a történelemben, és gyakran magyarázták azokat az antisze mitizmus egy ante litteram kitörésének terminusaival ” – írja a témáról szóló monográfiája bevezetésében Sandra Gambetti. – „E munka tudatosan kerül min den olyan szót vagy kifejezést, amely Kr. u. 38 alexandriai eseményeit bármilyen módon, kimondva vagy hallgatólagosan kapcsolatba hozná a modern avagy kortárs zsidó tapasztalattal, amelynek számára azt a terminológiát kreálták. E döntés oka nem ideologikus, hanem konkrét. Az itt nyújtott rekonstrukció, mely eltérően veszi számba az intézményes szerepeket és felelősségeket, mint ahogy azokat más tudósok oly sokáig elfogadták, eltérő fényt vet az egész történelmi forgatókönyvre. Eldönteni, hogy vajon egy olyan szó, mint például a pogrom , helyénvaló terminus-e az itt tanulmányozott események leírására, két történelmi keret újbóli összehasonlító megvitatását követeli meg: Alexandriát Kr. u. 38-ban, és Oroszországot a 19. század végén. ” 1 Ha szigorúan elvi alapon vizsgáljuk a kérdést, nehéz lenne vitatni, hogy igaza van. A magyar nyelvben a pogrom szó dokumentálhatóan 1907-ben for dul elő elsőként. „Nemzetközi szó; vö.: ang. pogrom ; ném. Pogrom ; fr. pogrom ; rom. pogróm ; szb.-hv. pňgrōm ; ‚pogrom’. Mindezek forrása az or. погром ‚pog rom, üldözés, vérfürdő’ [tkp. ‚ pusztítás, megsemmisítés ’], amely főképpen az 1905–1906. évi oroszországi események révén terjedt el az európai nyelvekben. – A magyarba is ebben az időben kerülhetett, minden bizonnyal az újság nyelven keresztül.” 2 Vagyis: egy, a huszadik század első évtizedeiben elterjedt kifejezésről van szó. Valóban merészségnek tűnhet ezzel megnevezni bármiféle ókori eseményt. De akkor ez esetben miért mulasztotta el a szakirodalom mégis oly tömege sen ezt az óvatosságot, amelynek bármely szakszerű történész, művelődéstörténész számára magától értetődőnek kellene lennie? Sandra Gambetti előtt számos, a kérdéssel foglalkozó szerző magától értetődően igenis használta a vitatott szót a 38-as eseményekre . 3 Felületes ránézésre azt mondhatnánk: azért, mert noha persze a történelem sosem ismétli önmagát pontosan , ezúttal mindabban, amit a történet egyik szem tanúja, szenvedő részese, sőt, utolsó szakaszában főszereplője, az alexandriai Philón leír erről két röpiratában (Flaccus ellen – a továbbiakban: EPh, illetve Jelentés a Gaius Caligulánál járt követségről – a továbbiakban: P), a zsidókkal szembeni későbbi atrocitásoknak oly sok részletére vélhetünk ráismerni, s oly pontosan, igenis a huszadik század elejéig, 4 hogy az mégiscsak azt sugallhatja: valamiféle, a történelmi korszakok felett átívelő, kortól és helyszíntől független,