Uhrman Iván: Kazárok, magyarok, zsidók - Scripta Iudaica 7. (Máriabesenyő, 2020)
A kazár hitvita
45 felkészültek, hogy meg sem tudjuk mondani, mi a különbség az „óegyházi szláv” [=ószláv] és „egyházi szláv” között; mindenesetre a körülmények ismeretében messzemenően jogosnak kell vélnünk s ennek megfelelően megszívlelnünk H. Tóth Imre (215.) intelmét: „F. Kovács [sic!] Piroska fordítása elsősorban szépirodalmi igényű. Tudományos célú felhasználása megfelelő körültekintést igényel.” Ezért Balázsi József Attila útmutatása alapján – akinek szíves segítségét ezúton köszönjük – a fordítások szövegében szögletes zárójelbe tettük azt, ami F. Kováts Piroska részéről betoldás, aláhúzással pedig azt emeltük ki, ami az ő tolmácsolásából kimaradt, avagy kevésbé pontosnak látszott.) 7 u.o. 11. MMFH p. 93–94. отвѣщаша они: нѣсмы мы сєбѣ враѕы но по малѹ ижє можєть, и тако вєлимъ, да сѧ кръстить волѥю, ижє хощєть отъ сєго дьни. а ижє отъ васъ на западъ клѧнѧєтсѧ, ли жидовъскы молитвы творить, ли сарациньскѹ вѣрѹ дръжить, скоро съмрьть пріимєть отъ насъ. и тако сѧ раѕидошѧ съ радостію. Кръсти жє сѧ отъ сихъ тогда чѧди двѣстѣ, отвръгшєисѧ мръзостіи поганьскыхъ и жєнитьвъ бєзаконьныхъ. Написа жє къ царю книгы каганъ сицєвыи: ѩко послалъ єси, владыко, мѹжа таковаго, ижє намъ сказа христіаньскѹю вѣрѹ словомъ и вєщьми свѧтѹю троицѹ, и ѹвѣдѣхомъ, ѩко то єсть истиннаа вѣра, и повєлѣхомъ кръститисѧ своєю волѥю, надѣющєсѧ и мы доспѣти тогожє. єсмы жє въси дрѹѕи и приіѩтєли твоємѹ царствѹ, и готови на службѹ твою, аможє хощєши. Magyarul: KCMÉ p. 27. 8 Püspöki 5. (Gaudericus eszerint munkájához felhasználta Konstantin eredeti, görög nyelvű feljegyzéseit is, amelyeket Ostia püspöke, VIII. János pápa udvari könyvtárosa, Anastasius bíboros fordított latinra. A latin legendaszöveg egyezéseit Anastasiusnak a Gaudericushoz címzett levelével ld. Friedrich 405–407.; Anastasius szerepére a Vita elkészültében ld. u.o. 407–414., 417., 426–427.; ld. még Bernstejn 11–12., 28.) 9 Vita Constantini-Cyrillicum translatione S. Clementis 1–2. MMFH p. 123–124.(...Tunc temporis ad prefatum imperatorem venerunt Gazarorum legati, orantes ac supplicantes, ut dignaretur mittere ad illos aliquem virum eruditum, qui eos fidem catholicam veraciter edoceret, adicientes inter cetera, quoniam nunc Iudei ad fidem suam, modo Sarraceni ad suam nos convertere e contrario moliuntur. Verum nos ignorantes, ad quos potissimum nos transferamus, propterea a summo et catholico imperatore consilium querere nostre fidei ac salutis decrevimus, in fide vestra et veteri amicitia plurimum confidentes. Tunc imperator, simul cum patriarcha consilio habito, prefatum Philosophum advocans, simul cum legatis illorum ac suis honorifice transmisit illuc, optime confidens de prudentia et eloquentia eius. E vestigio igitur preparatis omnibus necessariis iter arripiens, venit Cersonam, que nimirum Gazarorum terre vicina et contigua est, ibique gratia discendi linguam gentis illius est aliquantulum remoratus.) 10 u.o. 6. (MMFH p. 127.) (Post hec supradictus Philosophus iter arripiens et ad gentem illam, ad quam predicandum missus fuerat, veniens, comitatus