Varjassy Péter - Kölnei Lívia: Az Ispotályos Johannita lovagok. A johanniták középkori ispotályai a rend központjaiban és Magyarországon (Máriabesnyő, 2012)
II. JOHANNITA ISPOTÁLYOK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON - 1. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend a középkori Magyarországon
01_Varjas-Klnei-Ispotaly_L.qxd 2012.12.08. 21:17 Page 58 Úgy tûnt, ezzel megszakad a Szent János Lovagrend magyarországi története, de Zsigmond mégis a lovagrend fenntartása mellett döntött, viszont még erõteljesebb királyi befolyás és ellenõrzés alá vonta. Ennek érdekében vránai perjellé, horvát- és dalmátországi bánná nevezte ki kedvelt és megbízható hívét, Nagymihályi Albertet (1417–1434), akit hû szolgálataiért, háborúkban szerzett érdemeiért gazdagon jutalmazott birtokokkal is.87 Nagymihályi Albert ennek köszönhetõen három fiára hatalmas vagyont hagyott, és családi birtokaira a Johannita Rend nem tarthatott igényt. Személye jól tükrözi a 14–15. századra megváltozott lovagi ideált, pontosabban annak eltorzulását a hatalom árnyékában. Ennek ellenére úgy tûnik, a perjel személyisége alkalmas volt a rend megtépázott tekintélyének helyreállítására: rendezte birtokaikat, erõdítményeiket és hadseregüket. Életrajzának töredékes adataiból arra következtethetünk, hogy azokban a hadjáratokban, amelyekben õ kitüntette magát (husziták elleni csatákban és a délvidéki háborúkban), a johannita lovagok is részt vettek perjelük vezetésével. Nagymihályi és az õt követõ perjelek idején tehát helyreállt, sõt újra megerõsödött a lovagrend és a király kapcsolata. Hunyadi János, aki maga is nagyra értékelte a lovagi erényeket, támogatta a johannitákat, és hadjárataiban számított is rájuk. A johannita lovagok részt vettek 1444-ben a várnai csatában, majd 1456-ban Hunyadi János oldalán is harcoltak a nándorfehérvári diadalmas gyõzelem kivívásánál. Fia, Hunyadi Mátyás hasonlóan viszonyult hozzájuk. Õ nevezte ki perjellé 1475-ben a szerény vagyonú, horvát nemesi családból származó Beriszló (Berislaviè) Bertalant, aki harminchat éven át vezette a magyar rendtartományt (1475–1512). Mátyás seregének egyik vezéreként részt vett Bécs ostromában és elfoglalásában. Személyiségének megítélése nem volt egyértelmûen pozitív a kortársai szemében, mivel Pécsett egyházi bíróság elé állították. Fegyveres birtokfoglalásokkal, a budai káptalan és a fehérvári johannita konvent hamis pecsétjével való visszaélésekkel, hamis arany- és ezüstpénzt veretésével vádolták, ezért a király a vránai perjelséghez tartozó Csáktornya várát elvette tõle.88 Belekeveredett egy nõ meggyilkolásának elõsegítésébe is, amiért a pápa az esztergomi és kalocsai érseket, valamint a pécsi püspököt rendelte ki bírájául. 89 Ezek az ügyek megtépázták a hírnevét, de nem csökkentették a hatalmát. Mátyás halála, 1490 után Corvin János pártjára állt, és többször is hadat viselt II. Ulászló ellen, aki legyõzte, végül mégis megkegyelmezett neki. Hatalmas magánvagyona állítólag elérte a királyság éves jövedelmének majdnem a felét. 90 Utóda a rend élén unokaöccse, Tahi János lett. A 16. század elsõ felének magyar történelmét két jól elkülönülõ idõszakra oszthatjuk. Az elsõ negyed belsõ politikai harcokkal telt, mégis folytatódott a kulturális fejlõdés és a viszonylagos gazdasági stabilitás. A következõ negyedet a törökellenes harcok határozták meg, amelyek a központi hatalom összeomlásához vezettek. 58