Ács Pál - Székely Júlia (szerk.): Identitás és kultúra a török hódoltság korában (Budapest, 2012)
Változó törökkép az irodalomban
Lovas Borbála Erkölcs és identitás Pogányság és kiválasztottság Enyedi György prédikációiban A zsidó-magyar sorspárhuzam hagyománya A 16. század második felében a reformáció különböző irányzatainak magyar területeken való megjelenése együttjárt a magyar nyelvű prédikációs irodalom felvirágzásával. Ez mind vallási, mind politikai okokból létfontosságú volt, hiszen egyrészt ezen szövegek által megvalósulhatott a hívek körében is a hitelvek védelmezése, vallási tanok hirdetése, tudatosítása és magyarázata, másrészt a beszédek igen nagy részének témája a külső és belső veszedelem, és az ez elleni harc, így a török által feldúlt ország lakosainak vigasztalása, feddése és bűnbánatra, valamint a védekezésre való felszólítás volt. Ezen célok elérésére számtalan analógia kínáltjó anyagot, a legkedveltebb azonban talán mégis a zsidó-magyar sorspárhuzam volt. Ezen párhuzam használata a Mohács utáni időben megszaporodik, bár jelenléte a köztudatban már jóval korábban is, így a tatárjárás kora óta kimutatható.1 E téma köré prédikációk százait kapcsolhatjuk a korszakban. Győri L. János szerint: „A 16. század folyamán irodalmi közhellyé kristályosodó analógiának, melyet az antitrinitáriusokon kívül mindegyik felekezet irodalmában megtalálunk, három alapvető pillére van: 1. a nép isten akaratából telepedik meg Kánaánban, illetve Pannóniában; 2. a népet isten kiválasztja a maga céljaira; 3. a nép engedetlensége és bűnei miatt rabságra jut, s csak a megtérés révén szabadulhat meg.”2 Ezek a pillérek valóban jól megfigyelhető tematikus blokkokat alkotnak a beszédekben, beszédsorozatokban. Ám Győri téved, mikor az antitrinitárius prédikációirodalmat kizárja kutatása köréből. Kijelentésének ellentmond többek között Enyedi György unitárius püspök fennmaradt prédikációgyűjteménye,3 melynek nemcsak több darabja követi, produkálja a más felekezetek prédikátorai által szintén használt tematikát, hanem a gyűjteményjellemző témacsoportját képezik azok a beszédek, melyekben Enyedi a magyar-zsidó sorspárhuzam kifejtésével magyarázza a híveknek a korabeli helyzetet, a törökök elleni háborúskodást. A következőkben a Győri által felvázolt pillérek mentén hozok példákat Enyedi szövegeiből ennek bizonyítására.