Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
Kulturális progresszió és nemzeti hagyomány
5. A Szép Szó szocializmusfelfogása és a Gide—Fej tő-paradoxon Miközben a három és fél évfolyam hasábjain érzékelhetők tematikai és hangsúlyváltások (amiben döntően a jobboldali sajtóirányítás szigorodása és a három szerkesztő kiválása, József Attila halála, Fejtő Ferenc és Ignotus Pál kényszerű emigrációja volt a meghatározó tényező), a „baloldali-szociális” és „a liberálisemberjogi” elkötelezettség - belső vitákban is testet öltő - kettős egysége végig jellemezte a folyóiratot. Az antifasiszta humanizmus, a patriotizmus és a demokrácia tematizációit a harminchat számon át ez a kettősség konkretizálta, bármennyire egyre inkább rákényszerültek is a szerkesztők a „zümmögésre”, a sorok közötti írásra - ahogy erről Ignotus Pál írt Lukács Györgynek küldött levelében.45 46 Mindazonáltal riasztóan demagógak azok a rágalmak, amelyek a nemzeti és a földkérdéssel szembeni közömbösségben, valamiféle steril kozmopolitizmusban, értelmiségi belterjességben marasztalták el a folyóiratot. Az sem igaz, hogy a Szép Szóból kilúgozódott volna az osztályharc témája és a baloldali kapitalizmuskritikai hang: ezt a marxista tradíciót nem megtűrtén, hanem önérzetesen képviselte — mások mellett és a legmarkánsabban — maga József Attila. Hadd utaljak csak a magántulajdon megszüntetését világtörténelmi perspektívába állító, 1936. áprilisi Szerkesztői üzenetre,* a lapot is mecénáló Hatvány Bertalannal folytatott vitájára,47 vagy a népies irányzat ideológiai előfeltevéseinek már idézett kritikájára.48 A baloldali és liberális értékrendek ottani és akkori, de máig érvényes közös nevezőjét testesítette meg az a hitvallás, amelyet Fejtő Ferenc 1937 őszi prágai előadása villantott föl csoport-öndefinícióként. Folyóiratunk megalapítására az a közös kívánság ösztönzött - mondta és írta -, hogy a humanizmus, a reform, a liberalizmus és szocializmus eszméinek visszaadjuk régi ragyogásukat és tisztaságukat, megfontoljuk egy szintézis lehetőségeit, éles harcot folytassunk az ifjabb és idősebb nemzedék opportunizmusa és defetizmusa ellen, és kritikával illessük az elharapódzó fogalomzavar terjesztőit. Hogy pozitív programunkat is vázoljam néhány mondatban, kívánjuk országunk központi kérdésének, a földkérdésnek alapos és megfontolt megoldását, a városi dolgozó munkásság és kispolgárság érdekeinek és jogainak tiszteletben tartását. A földreformmal egy időben szeretnők kül- és belpolitikánk demokratikus reformját, a szomszéd népekkel való együttműködés megteremtését, társadalompolitikánk korszerű átalakítását, nem elsietett, de nem is késlekedő haladást a szocializmus irányá-45 Lukács, Harc vagy kapituláció?, i. m., 99—134. 46 JÓZSEF Attila, Szerkesztői üzenet, in József Attila összes művei, III., i. m., 183—186. 4 József Attila, Ázsia lelke. Megjegyzések Hatvány Bertalan könyvéhez, uo., 179—183. 48 József Attila, Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak?, uo., 192-193-172