Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
a „hivatásos” magyar fasiszták és nyilasok olykor azzal vélték igazolni magukat, hogy a német nácizmus terjeszkedésével szemben védekezésül táplálták az úgynevezett turáni magyar faj- és őskultuszt. A német orientációt egy specifikus „európai” magyar fajelmélettel kívánták ellensúlyozni. Az antiszemitizmus kérdésében nem tértek el a nyilaskeresztesek és az imrédysták vonalától, amely legalább is a zsidóságnak a nemzetből való teljes kitaszítását irányozta elő.81 A politikai szándéktól függetlenül is teljes abszurditás ez a mítoszgyártó konstrukció, „szakmai” előzményeit Szekfű Gyula már a harmincas évek derekán is vitatta.82 Rasszista lényegük és gyilkos következményük hasonló - ha a népirtás mértéke, a holokausztért viselt felelősség nem is - a náci árjakultuszhoz, felsőbbrendűség-tudathoz és az Endlösunghoz. Természetesen nem a Márciusi Front egészét, nem a népi írói kör teljességét jellemezte ez az útválasztás (mert egyéni választásként aligha volt szükségszerű ebbe az irányba menni), de jó néhányukat sajnos igen. Fájdalmas mozzanat ez a Márciusi Front és József Attila viszonyának utóéletéből, bizony igazolja a költő 1935—1937-es vitáinak, fenntartásainak - ha nem is minden egyes mondatát, de - lényegét. Nem utólagos fölhánytorgatás vagy akár csak kompromittálás a célom, csupán a tények és az összefüggések tisztázása, illetve újramondása a hiteles nemzeti emlékezet megőrzése és továbbörökítése érdekében — különösen a XXI. század elején feltámadó régi-új történelemhamisítások, jobboldali mítoszteremtések és rasszista kultuszképzések évadján. Ahogy a költő már 1935-ben leírta: Talán kár értük, talán nem. Az igazi szellemi arcvonal a régi, az örök, továbbra is a világos szellemű humanizmusért folytatja harcát, a nép polgárosodásáért, a nemzet csinosodásáért, a társadalom elszegényedése ellen és azért a reformkorszakért, melyben a dolgozó emberek szabadon nyilváníthatják akaratukat és szabadon dönthetnek sorsuk fölött.83 A történelmi utókor számos egyéb riasztó időszerűséget és pozitív tanulságot is kiolvashat a Márciusi Front sorsából, belső vitáiból. Legyen elegendő - zárásként- 1937 végéről az akkor progresszív álláspontot képviselő Féja Gézát idézni: 81 Szalai Pál, A népi-urbánus ellentét történetéhez [1986], Dolog és Szellem, 1989/2, 10. A náci és egyéb fajelméletekről legújabban lásd György Péter, Gyorsan ölő gondolatok. Az eugenika és a náci Volkskörper, Magyar Narancs, 2012. február 23-, 58—59. 82 Több helyütt, például Szekfű Gyula, Három nemzedék és ami utána következik, Budapest, Magyar Szemle, 1934, Ötödik könyv, IV: „Magyarabb magyarság felé”. 83 József Attila, Reform-toborzó, Esti Kurír, 1935. május 5., in József Attila összes művei, III., i. m., 155-157. 41