Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
egy-egy nagy művészi alkotás a vele szembesülő befogadóban! Cseke Ákossal, másik könyvének társszerzőjével,24 a Nagyon fáj értelmezése kapcsán egyetlen ponton (163—164) vitatkozik ugyan Tverdota, de széles az egyetértés övezete vele. Sem az előbbire, sem az utóbbira nem térek ki, viszont idézek Csekétől egy olyan fontos felismerést, amely — azonosulásomat kivívó telitalálatként - a befogadásesztétikai tapasztalat általánosítása: a vers attól vers, hogy elsősorban nem visszafelé mutat benne a költő, saját elmúlt életére, hanem felénk, ránk mutat, olvasókra, álarcainkra és igazságainkra, ugyanúgy, ahogy a történelem kutatása is elsősorban a jelen és a jövő, nem pedig a puszta múlt felé irányul. A műalkotás a mindenkori emberi sorsra hívja fel a figyelmet a szenvedésről, a boldogságról, az örömről és a szomorúságról szólva; és az olyan nagy versek esetében, mint a Nagyon fáj, valóban csak nagy (tudományos) erőfeszítések árán lehet megtagadni a benne foglaltakkal való azonosulást. Ezért van, hogy mindennapi olvasóként nem tudunk együttérzés és részvét nélkül tekinteni a Nagyon fajra., az emberi kín, a szenvedés e nagy versére, amely éppen attól lebilincselő, hogy nem egy emberi lélek analízisét adja csak, József Attiláét, hanem benne és általa a világ és a lélek, a férfi és a nő közötti harc, vágy, gyűlölet, szerelem, lehetetlenség mutatkozik be magával ragadó erővel.25 A szakszerűségnek nem előfeltétele az egyéni érzület és asszociáció, adott esetben a részvét elfojtása. Annál is kevésbé, mivel a tudományosság kritériumait vállaló értelmezés szintén egy, a saját tapasztalatokban megélt bűnnel, szenvedéssel, részvéttel stb. kapcsolatos recepciós „előkép”, illetve korélmény nyomán elemez. Gyakran éppen a különböző értelmezői közösségeknek az embereszmény-, értékrend- és stílusnorma-konfliktusa ösztönzi a legtermékenyebben, illetve rendezi át a befogadást, a kánont és a kultuszt. Mindez persze nem szabad, hogy ellentmondjon a tárgy- és szakszerű elemzés, a bizonyíthatóság tudományos követelményeinek. Tverdota György (aki más munkáiban is elkötelezettje a szigorú objektivitásra törekvő kritika-, recepció- és kultusztörténetnek) mostani, Zord bűnös vagyok, azt hiszem című könyvében szintén a szemérmesen innovatív, ám egzakt normák szerint olvasók és érvelők közé tartozik. Mégis: nem csupán a József Attila-lírát, az egyes verseket olvastatja nyitott műként, hanem könyve némileg maga is ilyen. Más műveihez képest alig fojtja el személyes élményeit és konnotációit. Érthető ez, hiszen kevés „olvasóbarátabb” és „aktuálisabb” témát lehet találni irodalmunkban, mint József Attila sorsképlete és lírája, illetve — hozzá 24 A tisztaság könyve, Budapest, Universitas, 2009. 25 Cseke Ákos, A szenvedés fogalma. József Attila: Nagyon fáj, Kortárs, 2007/2; www.kortarsonline.hu/0702/cseke.html. 72