Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
A KÉT HEXAMETER EGYKOR ÉS MA Miért? Válasz a Mozgó Világ című folyóirat körkérdésére A Mozgó Világ szerkesztősége 2010 őszén a következő körlevelet küldte szét: „Kedves szerzőnk, interjúalanyunk! A Mozgó Világ decemberre rendhagyó blokkot szervez, mint ahogy ez az év - véleményünk szerint - a kizökkent időről és a rendhagyásról szól. Első lépcsőben valamennyitektől egy kérdő mondatot várunk a szerkesztőség emailjére: mi foglalkoztat(ja) legjobban a mai Magyarországon? Egyetlen megszorításunk, hogy az legyen a kérdés első szava: MIÉRT. Az összegyűjtött MIÉRT-eket elküldjük, és kérünk, hogy egyet majd válassz ki, és válaszolj rá.” A második körlevél így szólt: „Tisztelt szerzőnk, interjúalanyunk! ígéretünk szerint küldjük az összes kérdést. Minden kedves kérdezőnket kérjük, válaszszón egy kérdést (akár a magáét), és november 19-ig küldje be válaszát.” Egy József Attila-kétsorost választottam „miért”-es kérdésként; ami pedig a választ illeti: „önző” módon a saját magam által föltett, azaz a József Attilától „lopott” kérdésre válaszoltam a folyóirat 2010. decemberi összeállításában, szintén József Attilát idézve. I. „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgy is.” (József Attila, Két hexameter, 1936) II. József Attila - általam újra föltett - lírai kérdésére a költő utolsó megjelent prózai szövegével, a prágai magyar lapban közreadott nyilatkozatával, pontosabban annak zárómondatával válaszolok. Ez a passzus vonja le ugyanis a szerintem talán az egyik, ma is legfontosabb erkölcsi következtetést az értelmiség számára: 99