Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
Kulturális progresszió és nemzeti hagyomány
rosszakarat vagy a barbárság ellen. Nem dicsekszem ezzel, mert ez a mi létjogosultságunk, sót, amit Bresztovszky oly rossz néven vesz, ebből élünk. Abból élünk, aminek élünk - s nem szocialista, aki ezt nem tiszteli.43 Ignotus szellemes érvelése annál is figyelemreméltóbb, mivel Bresztovszkyval vitatkozva magukat a barátainak mondott szocialistákat, illetve a Népszava és a Szocializmus vállalt profilját is védi. Egyúttal személyes hitellel fogalmazza meg a második reformnemzedék közös platformját, a társadalmi radikalizmus és a művészi szabadság egymásra utaltságát. Érveket szolgáltat ugyanakkor ahhoz az állásponthoz is, amelyet egyébként maga Bresztovszky, a Népszava és a Szocializmus számos publicistája, valamint a kor más baloldali kritikusai, köztük Szabó Ervin is megfogalmaztak Ady és a modern írók védelmében, és általában a szocialista világkép és a művészi teljesítmény viszonyáról. Az ignotusi érvelésnek van egy fontos művészetbölcseleti rétege is: az összefüggés egyrészről tehetség, esztétikai érték, formateremtő erő, másrészről világkép, szemléleti elkötelezettség, valóság-ihlet között. Az 1930-as évek baloldali vitáiban „tendencia vagy pártosság” alternatívájaként képezett diskurzust ez a termékeny feszültség. A téma szinte valamennyi XX. századi nemzetközi és magyar művészetelméleti, irodalom-közéleti vitának is az egyik fő dilemmájává vált: hogy a külföldi analógiákat ne szemlézzem, legyen elég csupán Kassák Lajos, Lukács György, Veres Péter, Fejtő Ferenc, József Attila, Bálint György két világháború közötti írásaira utalnom.44 Sőt, végső soron — mutatis mutandis — a 2000 körül és után kibontakozott, József Attila ürügyén különösen kiéleződött úgynevezett referenciavitában is ez a tét.45 43 Ignotus, Tünetek, i. m. 44 Lásd erről egy korai tanulmányomat: Agárdi Péter, A szocializmus mint költészet, Uő, Korok, arcok, irányok, Budapest, Szépirodalmi, 1985, 193—257. 45 Kulcsár Szabó Ernő, „Szétterült ütem hálója”. Hang és szöveg poétikája: a későmodern korszakküszöb József Attila költészetében, in Kabdebó Lóránt—Kulcsár Szabó Ernő—Kulcsár-Szabó Zoltán—Menyhért Anna szerk., Tanulmányok József Attiláról. Újraolvasó. Anonymus, Budapest, 2001, 15-41; Veres András, A referencia védelmében, UŐ szerk., Az irodalomtörténet esélye, Budapest, Gondolat, 2004, 152—160; A József Attilakutatás dilemmái. Tverdota György, Lengyel András, Szigeti Lajos Sándor, Valachi Anna, Szőke György, Beney Zsuzsa, N. Horváth Béla és mások tanulmányai, cikkei, Forrás, 2003/12; TAKÁTS József, A Kulcsár Szabó-iskola és a „kulturális fordulax.” Jelenkor, 2004/11, 1165—1177, in UŐ, Ismerős idegen terep. Irodalomtörténeti tanulmányok és bírálatok, Budapest, Kijárat, 2007. 326—351; Prágai Tamás szerk., „Mint gondolatjel, vízszintes a tested". Tanulmányok József Attiláról, Budapest, Kortárs folyóirat-Mindentudás Egyeteme, 2005. Az egész vitaláncolatot bemutatom: Agárdi Péter, József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája, Budapest, Napvilág, 2010. 126