Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
Kulturális progresszió és nemzeti hagyomány
emigrációja után a szerkesztést átvállaló Gáspár Zoltán és a neki a legfőbb segítséget jelentő K. Havas Géza mindent megtettek a megmentéséért. A háborús évek alatt pár antológia vitte tovább a Szép Szó szellemét. 1945 után Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és Remenyik Zsigmond megpróbálták újjáéleszteni a folyóiratot, ám ez - elsődlegesen az akkori kommunista kultúrpolitikusok, a Rákosiféle diktatúra felé menetelő antiliberális és szociáldemokrácia-ellenes ideológiai szűkkeblűség miatt — nem sikerült. 1986-ban, indulásának 50. évfordulóján lehetett végre méltóan és szakszerűen visszaemlékezni a Szép Szón. És mivel ez idő tájt megindult a szociáldemokrácia, a liberalizmus, illetve képviselőik, köztük Ignotus Pál és Fejtő Ferenc rehabilitációja is, majd a rendszerváltással ledőltek a maradék tabuk, a folyóirat végre elnyerte helyét a progresszív magyar nemzeti kultúra értékrendjében. 1987-ben Fejtő így emlékezett vissza a lapra: a Szép Szó ó, azaz József Attila volt. Neki készült, neki csináltuk, akik csináltuk, hogy egy goromba, intrikus, gazságokra készülődő világban legyen még egy apró hely, ahol a „fehérek közt egy európai” (mert nem minden fehér „európai” és fordítva) elmondhassa még szabadon, viszonylagos szabadsággal, ami mondanivalója volt hazáról, szerelemről, a világ szépségeiről s a közeli veszedelmekről. [...} A Szép Szó ma [...] is éppoly aktuális, mint amilyen korszerű költői inkarnációjának, Attilának a művészete, amely akkor európai színvonalú s a legszínvonalasabban antifasiszta művészet volt a magyar életben.9 Az talán túlzás, hogy a folyóiratot József Attilának szerkesztették volna, de centrális szerepe és költői rangjának végre hiteles felmutatása komoly érdeme a lírikus barátainak. „Úgy vélem — folytatta Fejtő —, hogy a magyar kultúra gondozóinak további kötelessége volna a. Szép Szót teljes egészében újranyomatni és a nagyközönség rendelkezésére bocsátani.” Ugyanebben az évben Bozóki András válogatásában már megjelent egy bő fakszimileantológia a folyóirat anyagából10 és azóta József Attila szerkesztőtársainak írásaiból is több válogatás. De a folyóirat szellemiségét újabban ismét meg kell védeni. Az idős Fejtő Ferenc 2005 körüli bátor szellemi csatáinak is ez volt a tétje.11 Tudomásom szerint az Arcanum Kiadó Fejtő Ferenc kérésére digitalizálta a folyóiratot, de ez egyelőre nem hozzáférhető a kutatók és a nyilvánosság számára. * 9 Fejtő Ferenc, Néhány szó, in Hegyi Béla—Tarján Magda szerk.,József Attila és a Szép Szó, Budapest, Lapkiadó Vállalat, 1987, 17—18. Kiemelés az eredetiben. A Szép Szó 1936-1939, vál. és szerk. Bozóki András, utószó Agárdi Péter, Budapest, Kossuth-Magvető, 1987. 11 Vö. Agárdi Péter, Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium, in Agárdi Péter, Fejtő Ferenc testamentuma, Budapest, Kossuth, 2009, 51—95. 159