Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
Mozgalom- és eszmetörténeti megközelítés Az alapvető tények részletes föltárására aligha van ehelyütt szükség, inkább újraolvasásukra és újraértelmezésükre vállalkozom. A kortársak és az utókori értelmezők különböző történeti elbeszélésekbe illesztik bele József Attila és a Márciusi Front, valamint ellenkező kötésű „előzménye”, az Új Szellemi Front viszonyát. Olykor teleoiogikus — tehát szükségképpen historizáló, esetenként történelemhamisító — ábrázolásokra is volt és van példa, hadd emlékeztessek a Szép Szó és köre „urbánus”, a népiek „plebejus nemzeti” és a kommunista értelmezések „antifasiszta-népfrontos” előjelű narratíváinak némelyikére. Ezek burkolt-nyílt polémiája elválaszthatatlan a költő politikai-ideológiai nézetrendszere alakulásának, konfliktusainak, fordulatainak megítélésétől is, amelyek olykor kétségtelenül gyorsak, sőt váratlanok voltak. Veres András, áttekintve a gondolkodó József Attila recepcióját, így ír: „Nézetei folyamatosan változtak, szinte évről évre, olykor hónapról hónapra, s nem mindig egy jól definiálható, határozott irányba — még az is előfordult, hogy visszatért egyik-másik korábbi elképzeléséhez.”11 Tény: József Attila ideológiai és politikai nézetrendszerében 1927 és 1937 között jelentős nézet-, megközelítés- és hangsúlyváltások, revelatív erejű felismerések, esetenként megdöbbentő bölcseleti előrelátások, máskor polemikusán túlfeszített, kortársai-barátai szemében is olykor rabulisztikusként ható érvelések, önkorrekciók és teoretikus innovációk voltak.12 Ugyanakkor ezen mozgások tágan értett szocialista elkötelezettsége és marxi alapú világképe talaján, azt is alakítva-termékenyítve működtek. „József Attila Marx-értelmezése folyamatosan változott ugyan, de annak fogalmi-gondolati kereteiből élete végéig nem tudott és föltehetően nem is akart kilépni.”13 Túl ezeken a nézetváltozásokon, az mindenesetre a szakirodalom által régóta föltárt és elfogadott tény, hogy József Attilának gyermek- és ifjúkorától kezdve erősek voltak a plebejus-paraszti kötődései, és ezek líráját is megihlették. Makón egy függetlenségi—republikánus parasztpolgári élménykörbe került, „az ucca és a föld fia vagyok” dacos identitástudata — ha persze módosulva is — egész életére jellemző volt. Egy időben erősen hatott rá Szabó Dezső 11 Veres András, József Attila marxizmusáról, Kritika, 2012/3, 19-23 (az idézet helye: 22). 12 Lásd ezekről Veres András idézett tanulmányán kívül — egyebek mellett — Lengyel András, .gondja kél a gondolatban”. Az értekezőJózsef Attiláról, Szeged, Tiszatáj-könyvek, 2005; Agárdi Péter, Meglett” könyv az értekező József Attiláról [Lengyel idézett munkájáról], Forrás, 2006/11, 119—126; Tverdota György, József Attila marxista fordulata, kézirat, 2011. 13 Veres, i. m., 22. Vö. még: Uő, Egy ismeretlen József Attila. A Hegel — Marx — Freud című tanulmányról, Literatura, 2008/1, 76-101. 18