Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
...„akkori” álláspontját a gyanú körébe utalja, s nyelvileg-grammatikailag többször is utal rá néhány soros szövegében, hogy korábbi véleménye nem volt föltétlenül megalapozott, helyes: a megbírált írókat pl. gyengelelkűnek gondolta, s presztízsük összeomlásáról is csak mint látszatról szólt.24 Igen, teszem hozzá: tartalmilag és stilárisan is illeszkedik a második szövegtöredékhez, valamint az alábbi, ötödik dokumentumhoz. A költő és a Márciusi Front kapcsolatának legterjedelmesebb, ötödik írott bizonyítéka József Attila közismert — először egy csehszlovákiai magyar lapban megjelent - írása, pontosabban nyilatkozata, a Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak?, amelyik meglehetősen közismert ahhoz, hogy ismertetni és idézni kelljen.2’ Évtizedek óta értelmezési eszmecserék tárgya ez az írás még a József Attila-hívek között is, nem beszélve a „népies” pólus felől érkező kritikákról, amelyek az urbánus tábort, a Szép Szó körét eleve a nemzeti sorskérdésekkel, a paraszt- és földkérdéssel szembeni doktriner érdektelenségben marasztalják el. Nem mintha vitacikkeiben eleve és mindig „igaza kell legyen” a klasszikus költőnek; számos esetben „fogott mellé”, feszítette a végletekig érveit, esetenként meghökkentő módon szubjektivizálta, illetve pánszexualizálta a tárgyias, filozófiai vagy közgazdasági témákat (de a Márciusi Frontról és a népi ideológiáról írva: nem), miközben zseniális gondolatai és maradandó absztrakciói is jócskán születtek. Ki róhatná föl azonban hetvenöt év múltán József Attilának, hogy polemikus hevülettel foglalkozik ezekkel az eseményekkel? Zilahy leführerezése kétségtelenül túlzó és bántó megfogalmazás, pláne, hogy azelőtt fogalmazódhatott meg a költő tollán (kéziratban is maradt), hogy ismert lett volna számára az egyébként konzervatív polgári író ez alkalommal tisztességes kiállása, előadásának bátor, demokratikus érzületű (bár persze vitatható) szövege. Alig két évvel a balsikerű Új Szellemi Front, a Gömbös-kaland után jogos volt József Attila 1937. tavaszi bizalmatlansága az akkori kezdeményezés ceremóniamesterével szemben; annak idején maga is vitatkozott Zilahyval és az akkori csapdába belelépett írókkal. Zilahy ugyan 1935-ben sem volt hitlerista, de az azért meghökkentő (ha nem is példa nélküli), hogy a magyar szellemi elit elé állítandó pozitív analógiaként, követendő mintaként utalt Hitlernek és Mussolininak a saját nemzeti értelmiségét táborba szervező képességére: „a nemzet életének színvonalban is az a magas rétege, amelyet a külföldi reformmozgalmak, akár a fasizmust, akár a hitlerizmust nézzük, siettek megszerezni a maguk szolgálatára.. ,”26 24 Uo. Kiemelés az eredetiben. 25 Magyar Nap, 1937. július 26. és Szép Szó, 1937. szeptember, 17. sz., V/2, in József Attila összes művei III., 192—193, illetve 420-421. 26 Zilahy Lajos, Új Szellemi Frontot!, Pesti Napló, 1935. április 14., 15., in József Attila összes művei, III., i. m., 378-380. 22