Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)

Névmutató

József Attila Babits Mihályhoz 1934-ben írott „önkritikus” versé­ből, a {Magad emésztő...} címmel posztumusz megjelent költe­ményből való a mottóban idézett három sor: „...szépet, jót, igazat akarva / beszélgethetnénk irodalomról, / vagy más ily fontos em­beri lomról...”. A költemény máig izgalmas elemzések, értelme­zések és viták tárgya. Nagyon sok József Attila-idézet, metafora szakadt ki az eredeti alkotás szövetéből és emelkedett világképek, bölcsességek, indula­tok sűrítményévé, költői szentenciává, szállóigévé. Évezredes tapasztalat, hogy az irodalomba, az egyes művekbe a formateremtés révén többnyire bele van kódolva „éppen időszerű” — fogantatáskori vagy későbbi — társadalmi funkciójuk és az, amit alkotói világképnek mondunk. Némely „posztmodern” teóriákkal szemben az alkotási folyamat és főleg a megszületett mű nem vá­lasztható el sterilen ezektől az úgynevezett referenciáktól (a kora­beli és az utókori befogadásnál sem). Vannak olyan művek, ame­lyek közvetlenül is hatni akarnak-tudnak a korukra, a kortárs vagy későbbi nemzedékek életére és eszmélkedésére. Tanulmányaim középpontjában - egyéni kutatói érdeklődésem­ből és értékfelfogásomból adódóan - József Attila és szellemi köre áll, folytatva korábbi, részben hasonló tematikájú munkáimat. Az elmúlt fél évtized terméséből most kötetbe válogatott írásaim, könyvkritikáim - József Attilán túl — meghatározó súlyú XX. szá­zadi folyóiratokról és mozgalmakról, mindenekelőtt a Nyugatról, a Szocializmusról, a Szép Szóról, a Márciusi Frontról, valamint továb­bi jelentős alkotóikról és munkatársaikról, Radnóti Miklósról, Fej­tő Ferencről, Justus Pálról, Lukács Györgyről és másokról szólnak. (Részletek a szerző előszavából)

Next