Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
ta legalább olyan mértékben jogosult, mint a nyelvi megalkotottságra koncentráló megközelítés, s tartós elhanyagolása irodalomértésünk egyoldalúságához vezet.”52 A Hazám a társadalmi, etikai, nemzeti, politikai referenciák poétikailag szuverén megszüntetve-megőrzésének — tudományelméletileg, költészetesztétikailag is általánosítható5' - fenséges példája. Egyúttal a költő és a Szép Szó, illetve a Márciusi Front körülbelül egy évig eleven közös programjának, plebejus és antifasiszta nemzetfelfogásának is páratlan dokumentuma. Kiegészítője, sőt akár lírai korrekciója, de mindenképpen esztétikai hitelesítője József Attila idézett publicisztikai megnyilatkozásainak és vitáinak, közéjük számítva a Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? című polemikus tanulmányát, a „nép” fogalmával kapcsolatos kifogását is. Csak egyetlen példa a lírai korrekcióra: miközben a költő 1935-ben polemizált az egykeközpontú nemzetfelfogással,51 a szonettciklus 2. darabjában az egyke magyar tragikuma társadalmi, sőt szabadságproblémává szélesedik és nemesül. Illyés Gyula, felidézve a költő és Németh Andor korabeli vitáj óx, József Attila börtöne című, kéziratban maradt, 1970 körüli szövegében ezt írja a Hazámról: A vers „eszmei vonaláról” nem egy ellenvetése volt Németh Andornak. A „tisztázás” mégis úgy alakult, hogy ő hátrált meg, s nem akármilyen fegyverei letételével erősítette meg: ez a vers az akkori szellemi élet minden előretörő irányzatának költői összefonása; annak sikerült tehát, aminek a költői eszközeit mindvégig tökéllyel kezelő elme tudatosan készítette: országos kinyilatkoztatásnak.55 De még érdekesebb Illyés saját értékítélete, hiszen mégiscsak ő József Attila legilletékesebb „riválisa”, „vitapartnere” és „túlélője” a népi mozgalomból. A Hazám és a Márciusi Front demokratikus világképe, nemzetfelfogása közötti ro-52 Gintli Tibor, Többet ér egy paradoxon, mint az igazság birtoklása, [könyvkritika} Kenyeres Zoltán, Megtörtént szövegek, Esszék, tanulmányok a 20. századi magyar irodalomról, [Budapest, Akadémiai, 2010], Tekintet, 2012/3, 154-159. 53 A referencialitás elméleti vitáihoz lásd Tverdota György, A József Attila-kutatás dilemmái, in Testet öltött érv. Az értekezőJózsef Attila, szerk. Tverdota György-VERES András, Budapest, Balassi, 2003, 195-213; Uő, Kerülő utak, Kortárs, 2005/4, 57-68; Veres András, A referencia védelmében, in Az irodalomtörténet esélye. Irodalomelméleti tanulmányok, szerk. UŐ, Budapest, Gondolat, 2004, 152-160; UŐ, A József Attila-kutatás dilemmái, in „Mint gondolatjel, vízszintes a tested”. Tanulmányok József Attiláról, szerk. Prágai Tamás, Budapest, Kortárs-Mindentudás Egyeteme, 2005, 59—84. és 205—214. 53 JÓZSEF, „Új Szellemi Front", i. m., 155—166. 55 Illyés Gyula József Attiláról, szerk. és az utószót írta DOMOKOS Mátyás, Budapest, Nap, 2006, 49. 34