Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
„MEGLETT” KÖNYV AZ ÉRTEKEZŐ JÓZSEF ATTILÁRÓL Lengyel András: . .gondja kél a gondolatban A metonimikus címadás részemről nemzedék- és kritikustársi érzületből fakad; kitűnő könyve mögött természetesen Lengyel Andrást látom-érzem felelős értelmiségiként meglett embernek, „akinek / szívében nincs se anyja, apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja / bármikor - ezért őrzi meg, / ki nem istene és nem papja / se magának, sem senkinek” (Eszmélet X.). Lengyel András kutatási témája és megközelítési módszere éppen a nagy József Attila-ciklus centrális élményrétege: az eszmélet, a gondolkodásmód, a világlátás. Kötete előszavában és a 2005. augusztusi Tiszatáj Hollósi Zsolt által készített kitűnő portréinterjújában maga is gondolkodástörténeti füológiát művelő kutatóként, gondolkodás-történészként mutatkozik be — találóan. Hogy stilárisan még agyon is csapjam a metaforát: a régóta készülődés, a beérés, a végre megjelenés értelmében is „meglett” ez a könyv; szervesen növekedő-beérő termés gyümölcse a szerző műhelyében, a magyar szellemi életben, illetve a József Attila-tudományban. Folytathatnám még tovább is a „meglett ember”, illetve a „meglett könyv” értelmezését, de egyrészt a túldimenzionálás ellene fordulna az itt és most etikai, nem pedig esztétikai értelemben használt metaforának, másrészt nem Lengyel Andrásportrét, hanem - olykor polemizáló - könyvismertetést írok. 1995-ben látott napvilágot Lengyel első összegező igényű tanulmánya a József Attila prózai munkáiban tetten érhető, belőlük rekonstruálható szemléleti, mentalitástörténeti „logikáról” (Az „elrejtőzött világegész” keresése), azaz - miként írásának alcíme is jelzi — József Attila gondolkodói alkatáról.2 Szerencsés volt annak idején a „gondolkodói alkat” terminus technicus kiválasztása, ennek révén lehet a leginkább megragadni, értelmezni József Attila szuverén bölcseleti írásait és töredékeit, értekező prózáját. A „gondolkodói alkat”-kategória telitalálat voltát bizonyítja, hogy többen átvették, legutóbb — korrekt hivatkozással — Fűzi László is, méghozzá József Attila mellett Németh Lászlóra és Márai Sándorra is „kiter-1 Szeged, Tiszatáj-könyvek, 2005, 273 p. 2 Forrás, 1995/4; kötetben: Lengyel András, A modernitás antinómiái. József Attilatanulmányok, Budapest, Tekintet-könyvek, 1996, 15—54. 43