Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
mus bölcseletét. Okkal teszi ezt, bár nem elsőként, és e tekintetben mintha cserbenhagyná a szerzőt a másutt tiszteletreméltóan sokoldalú szakirodalmi hivatkozás és vita igénye; sokan — és részben hozzá hasonlóan — írtak már korábban is róla. Például Gyertyán Ervin már az 1960-1970-es években, akinek szemlélettágító József Attila-esszéiről, illetve tiszteletre méltó munkásságáról mintha megfeledkezett volna a szakma. Nem akarom álszeméremből elhallgatni, hogy magam is foglalkoztam A szocializmus bölcseletével és a környező írásokkal: hadd utaljak csak 1982-es Fejtő Ferenc-,9 1992-es Mónus ///áí-monográfiámra,10 Torlódó múlt. József Attila és kortársai című tanulmánykötetemre,11 A kultúra — mint a szociáldemokrácia posztulátuma című írásomra,12 valamint a Rátekint-e József Attilára pártfogón e század? című tanulmányomra13 (ez utóbbiban már Lengyel András könyvére, illetve erre a tanulmányára is reflektálok). A szociáldemokráciához közeledve, Mónus Illés ideológusi törekvéseitől is némi - kölcsönös - ösztönzést nyerve sem lett József Attila szociáldemokrata pártideológus, hanem megőrizte autonóm baloldaliságát és rendszerkritikai radikalizmusát. Ekkori érett szocializmusképe meghaladja s bírálja mind az ökonomista evolucionizmus, mind a hatalomra törő - Szabó Miklós kifejezésével: „programideológiai” — proletárforradalmiság „szocializmusát”. József Attila a tudat, a kultúra folytonosságának a munkásosztály által elsajátítandó és megszokássá, mindennapivá érlelendő humanista küldetését vallja. Ebben tehát egyetértek Lengyel Andrással, de van, amit másként látok, illetve amit hiányolok fajsúlyos tanulmányából. A Szép Szó-programtöredék (az internetes szövegkiadás [T. C.] című tétele)14 beemelése az érvelésbe indokolt, sőt fontos, bár túlzás a 232. lapon a „marxi projekttől való eltávolodás”-ról, „a marxi koncepció valamiféle felülírásá”ról beszélni (pláne, hogy Marxnál nem is volt igazán efféle részletes projekt). És nem szabadott volna éppen itt említetlenül hagyni (másutt ugyan ír róla Lengyel) a programtöredék nyomán született s mégiscsak publikált 1936-os Szerkesztői üzenetet. Ez a méltán híressé lett jegyzetsor - a töredékkel szemben - végül mégsem mondja ki nyíltan a munkásosztály fölbomlását, tehát gyakorlatilag a munkásmozgalom vereségét, viszont a szellemi humanizmus, a „szép szó” jegyében való cselekvő összefogást egyértelműbben a fasizmus zsarnoksága ellen fordítot9 Agárdi Péter, Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években, Budapest, Gondolat, 1982. 10 Agárdi Péter, Kortársunk, Mónus Illés, Budapest, Gondolat, 1992. 11 Agárdi Péter, Torlódó múlt. József Attila és kortársai, Budapest, T-Twins, 1995. 12 In Feitl István-FÖLDES György-HUBAI László szerk., Útkeresések. A magyar szociáldemokrácia tegnap és ma, Budapest, Napvilág, 2004, 245—263, valamint Agárdi, „...A multat be kell vallani”, i. m., 124—153. 13 Eszmélet, 2005. nyár, 65. sz., valamint Agárdi, „...A multat be kell vallani”, i. m., 189-233. 14 www.textus.eke.hu//ja/textus-47.html#dle 14779-53