Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
ta (sejtetve természetesen a sztálini zsarnokság elutasítását is). Magam a „kultúra” tág értelmezését is a tanulmány értelmezéséhez kapcsoltam volna, hiszen ez jószerivel mintha szinonimája lenne az „öntudat” fogalmának; az úgynevezett humanizáló marxizmus irányzatával való szervesebb összekapcsolás révén pedig — másokkal együtt — a freudomarxizmusnál tágabb dimenzióba próbáltam-próbálom illeszteni a költő bölcseleti eszmélkedését. Ami a témakör elevenségét illeti: a Lukács György Történelem és osztálytudatívú, a korszerű baloldali elidegenedés-teóriákkal való analógiáról legutóbb Sziklai László írt érdekes dolgozatot;15 a később náci kollaboránssá lett, de a költő által ismert — és Hort Dezső könyvén keresztül ismertetett — sajátosan marxizáló Hendrik de Manról, illetve a költő hozzá fűződő teoretikus viszonyáról pedig Kiss Endre jelentetett meg érdekes tanulmányt.16 Egyetértek Lengyel Andrással abban, ahogy nyomatékosan kiemeli a költő bolsevizmuskritikáját is, s hogy folyamatosan megőrzött marxizmusát, antikapitalizmusát nem tartja összeegyeztethetetlennek ezzel az éles elhatárolódással. Ugyanakkor a bolsevizmusként a költő által is joggal bírált ideológiát és gyakorlatot magam történetileg nem tudnám teljesen azonosítani Leninnel, különösen nem Lenin 1920 körüli írásaival, jelesül a kulturális forradalomra, a munkásosztály tudatára, műveltségére és a szocializmus esélyeire vonatkozó koncepciójával. Ellenkezőleg: ezek a proletkultellenes és tudat-, illetve kultúratávlatú politikai írások nagyon is megsejtik azt a problematikát, amelyet Lukács György, Antonio Gramsci, József Attila és mások később már történetfilozófiailag is kibontanak. Tőkei Ferenc ezzel foglalkozó — a fentiekben idézett kötetében is olvasható — interpretációi a rendszerváltozás után sem vesztették el tudományos relevanciájukat.17 18 Igen gazdag a gondolkodó, a prózaíró József Attilával foglalkozó újabb szakirodalom - Lengyel András tanulmányai mellett is. Az értekező József Attilával foglalkozó friss munkákból feltétlenül említést érdemel még két kötet is: Fehér M. István József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája,18 valamint a Tverdota György és Veres András szerkesztette Testet öltött érv című tanulmánykötet.19 De visszatérve Lengyel András könyvére: e friss értelmező szakiro15 Sziklai László, A reprezentatív költő. József Attila és az elidegenedés, Eszmélet, 2005. nyár, 66. sz., in UŐ, Megélt esztétika, Budapest, Argumentum—Lukács Archívum, 2010, 117-135. 16 Kiss Endre, A szocializmus vélt vagy valóságos tudatalattija. Hendrik de Man és József Attila, Magyar Filozófiai Szemle 2003/3, in UŐ, A huszadik század befejezetlen mondatai. Déry Tibor és vidéke, Budapest, Logos, 2008, 68—79. 17 Új kiadásuk: Tőkei Ferenc, Társadalmi formák és közösségek, Budapest, Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány, 2005. 18 Pozsony, Kalligram, 2003. 19 Budapest, Balassi, 2003. 54