Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)
József Attila és korunk
Európaiság-vers szerintem a könyvtárnyi szakirodalommal elemzett A Dunánál (I936) is,6 * bár a kontinens neve és a belőle képzett morális imperatívusz nincs kimondva benne. Legfrissebb s mind ez idáig legalaposabb értelmezését Tverdota Györgytől olvashatjuk.’ Eszerint a költemény nemcsak modern humanista szellemű nagyvers, amely európai történelmi, nemzedéki és etnikai megbékélést hirdet a világégés küszöbén, hanem egyúttal — a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben ellenpontozó párdarabjaként — a múlthoz való viszonyunk újrafogalmazásával az emlékezés és az önanalízis identitásteremtő alkotásaként is olvastatja magát. Annál érdekesebb - és ez indirekten, a visszájáról szintén az európaiság egykori és mai értelmezési tartományába vág —, hogy miként értelmezi a verset, pontosabban talán legtalányosabb sorait egy mai, harsányul jobboldalian demagóg kultuszromboló. A magyar őstörténetet tudománytalanul átíró, a finnugor származtatást gyakran agresszíven tagadó, a szkíta-hun-újpogány gyökerekre apelláló kontár és fundamentalista ideológiák farvizén evezve Mórocz Zsolt A Dunánált is citálja és félreinterpretálja. Az idézett költeményrész így hangzik: [...] emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős — az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válók boldogon, a apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom!8 Mórocz — aki már korábban kitűnt a szakmai korrektség minimumát nélkülöző egyéb, botránykeltő József Attila-interpretációival9 — az avar—magyar folytonosság állítólagos bizonyítékairól értekezve így ír: az avarok génjeikkel csakúgy, mint hagyományaikkal részt vettek a magyarság etnogenezisében. Nem pusztán rokonainkká, hanem részeinkké váltak. (Ad notam József Attila: ő én vagyok már, ha nem is az őssejtig minden ős, de az egyik Ős, „mely sokasodni foszlik”.)10 6 József Attila összes versei, II. 334—338. Tverdota György, Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései, Budapest, Osiris, 2003, 158—204; és Uő, „szublimálom ösztönöm”. József Attila-versek elemzései, Budapest, Universitas, 2006, 246—249. "József Attila összes versei, II. 334—338. 9 Mórocz Zsolt, „a legenda oda”. József Attila-portré retusálás nélkül. Három tanulmány, Budapest, Városkapu, 2008. A kötetbe gyűjtött tanulmányok korábbi változataival folytatott vitákhoz lásd Tverdota György, „íme hát megleltem hazámat”(?)! Kultuszépítési és -rombolási törekvések József Attila utóéletében, kézirat, előadás a József Attila Társaság 2008. június 20-i tanácskozásán. 10 MÓROCZ Zsolt, Magyarok időben, térben, zsákutcában, Hitel, 2010/2, 4-28; az idézet a 27. oldalon olvasható. 80