Agárdi Péter: Irodalomról vagy más ily fontos emberi lomról (Budapest, 2013)

József Attila és korunk

ALKALMI ÍRÁS A JÓZSEF ATTILA-KULTUSZ ÁLLÁSÁRÓL - TVERDOTA GYÖRGYNEK Ad notam: József Attila: Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak Amikor ezeket a sorokat 2012 márciusában írom, a sok korábbi, egymásnak is ellentmondó hír után az valószínűsíthető, hogy budapesti Kossuth téren, az Országház épülete mellett ülő József Attila-szobrot közvetlenül a Duna mellé, a lépcsőre helyezik el. A Dunánál szerzőjének - érvelnek a „perverz referenciá­val” - ott, a rakodópart alsó kövén, a vízmosta lépcsőn a helye. Az mindenesetre a művelődéstörténeti emlékezet megörökítésére méltó tény, hogy az elmúlt negyedszázadban nem volt olyan kulturális „ügy” Magyarorszá­gon, amely annyi civil állampolgárt és akkora sajtóvisszhangot mozgósított vol­na (igaz, a tiltakozás jegyében, de nem csupán a „balliberális” politikai térfélről, hanem össznemzeti, kultúrapárti alapon), mint a József Attila-szobor kitelepíté­sére vonatkozó döntés. Tverdota György is megtette, amit lelkiismerete diktált: egyrészt a József Attila Társaság elnökeként egy erős nyilatkozat kibocsátásával,' másrészt indulatos publicisztikájával.1 2 A költő melletti szolidaritás mértéke, jel­lege és fájdalmas humorral átszőtt szellemessége — a magyar kultúra megannyi súlyos ellentmondása idején is - arra vall: van még igény a minőségre, a hiteles művészetre. Az olyanéra különösen, amely közvetlenül is a XXI. század emberé­nek sorsába vág, ami neki szól; ami tehát nem csupán az értelmiségi elit kultúrá­ja, hanem - talán vitatható kifejezéssel, de - releváns.3 Recepció, kultusz és tudomány A József Attila-ügy persze jóval tágabb dimenziójú. Fölfoghatjuk úgy is, hogy a szobor nemcsak Marton László veszélybe került műtárgya, hanem metaforá­ja is a mindenkori, így a mai József Attila-kultusznak. Az utóbbi, a kultusz mai állásának felvillantása érdekében az elmúlt egy-másfél év során tapasztalt 1 www.jatarsasag.hu, illetve www.peticiok.com/jozsef_attila_szobra_mellett. 2 Tverdota György, Meddig hallgat a mély?, Élet és Irodalom, 2011. november 11., 6. 3 Babarczy Eszter használta ezt a kifejezést a széles társadalmi elfogadottságú, népsze­rű művészi alkotásokra a mai magyar kultúráról a Politikatörténeti Intézetben rendezett kétnapos eszmecserén, 2012. január 20-án. 89

Next