Albertus Magnus: Az állatokról (Budapest, 1996)
Az állatokról általában
Az állatokról általában Kezdődik az állattan első könyve, mely az állatok s mindenekelőtt a legtökéletesebb állat, az ember szervezetéről szól, s amelynek első tanulmánya az állatok általános különbségeit tárgyalja, szervezetük és életmódjuk alapján. Az állattan módszere és rendszere 1. 1. A korábbiakban [A Természettan bevezetésében] előrebocsátott fölosztás szerint az állattan természettanunk végén, a növénytan után következik. Ennek oka az, hogy tárgyunk, az állatok teste, anyagában keverékként, elegyként és összetételként egyaránt alkotóelemei keveredését tükrözi, táplálékfelvételét és szaporodását viszont nedvelegyei befolyásolják, alkata pedig — az állat életmódjától függően — összetett. Már csak ezért is helyesnek látszott tehát az állattant a természettan végére osztani, hiszen az összetettebb dolgok minden esetben az egyszerűek és a kevésbé összetettek után következnek, mivel - mint gyakran kimutattuk - a kevésbé összetettek az összetettebbek részei. Elemkeveredés alkot ugyanis minden nedvelegyet és nedvelegy minden olyan testészt, amely életképes és élettevékenységekre alkalmas. 2. Mivel tehát e tudomány kívánalmaihoz képest már épp elég sokat beszéltünk a lélekről, s annak minden részéről, de még a lélek keletkezéséről, különös természetéről, sajátos működéséről, állapotáról és élettevékenységéről is — amennyiben a lelket magában s nem a testtel együtt vesszük, s amennyiben minden élőlény alakítóelvét a lelkében látjuk —, most itt már csak a testről kell szólnunk. A testet 5