Albertus Magnus: Az állatokról (Budapest, 1996)

Az állatokról általában

Az állatokról általában Kezdődik az állattan első könyve, mely az állatok s mindenekelőtt a legtökéletesebb állat, az ember szervezetéről szól, s amelynek első tanulmánya az állatok általános különbségeit tárgyalja, szervezetük és életmódjuk alapján. Az állattan módszere és rendszere 1. 1. A korábbiakban [A Természettan bevezetésében] előrebocsá­­tott fölosztás szerint az állattan természettanunk végén, a növénytan után következik. Ennek oka az, hogy tárgyunk, az állatok teste, anya­gában keverékként, elegyként és összetételként egyaránt alkotóele­mei keveredését tükrözi, táplálékfelvételét és szaporodását viszont nedvelegyei befolyásolják, alkata pedig — az állat életmódjától függő­en — összetett. Már csak ezért is helyesnek látszott tehát az állattant a természettan végére osztani, hiszen az összetettebb dolgok minden esetben az egyszerűek és a kevésbé összetettek után következnek, mivel - mint gyakran kimutattuk - a kevésbé összetettek az összetet­tebbek részei. Elemkeveredés alkot ugyanis minden nedvelegyet és nedvelegy minden olyan testészt, amely életképes és élettevékenysé­gekre alkalmas. 2. Mivel tehát e tudomány kívánalmaihoz képest már épp elég sokat beszéltünk a lélekről, s annak minden részéről, de még a lélek keletkezéséről, különös természetéről, sajátos működéséről, állapotá­ról és élettevékenységéről is — amennyiben a lelket magában s nem a testtel együtt vesszük, s amennyiben minden élőlény alakítóelvét a lelkében látjuk —, most itt már csak a testről kell szólnunk. A testet 5

Next