Baán István: A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai (Budapest, 2013)
Magyarországi események és bizánci visszhangjuk
tos történeti feljegyzések, melyeket helyesebb lenne rövid- vagy kisévkönyveknek nevezni, nehogy összetévesszék őket a rövidebb, elbeszélő jellegű szövegekkel (nem tévesztendők össze a Mommsen-féle „chronica minora’-val, vagyis konzultábla-évkönyvekkel). A kiskrónikák jegyzetei csak az egyes eseményeket és dátumukat közük, köztük nem keresnek összefüggést. A keltezetlen uralkodó- és püspök(ség)jegyzékek nem tartoznak ebbe a műfajba. Általánosságban olyan krónikákról van szó, amelyek a bizánci birodalom és utódállamai politikai, gazdasági és egyházi eseményeit közük 1540-nel (Monembasia meghódolásával) bezárólag, csak kivételes esetben olyanokról, amelyek hagyománytörténeti szempontból, folytatásképpen e dátum utáni adatokat hoznak. A kiskrónikák szövegei keletkezésük szempontjából a következő általános típusokba sorolhatók: a) Teljesen vagy részben másolt, évkönyvszerű szövegek, melyeket a másoló esetleg ki is egészített. b) Krónikák, amelyek egy bizonyos korszakban pontosan megadják egy császár uralkodásának kezdő és befejező dátumát, és esetleg közük az adott császár uralkodása idején történt fontosabb eseményeket. c) Egy és ugyanazon írótól származó, magánjellegű, hosszabb időt felölelő történetijegyzetek egy kézirat szabad oldalain. d) A kézirat használói egy vagy több feljegyzést írtak egy szabad oldalon, s ennek ösztönzésére ezt a későbbi tulajdonosok folytatták. Schreiner az általa felsorolt és publikált 116 kiskrónikát tematikusán a következőképpen csoportosítja: a) Birodalmi krónikák (Chr. 1-13). Az egész bizánci birodalom eseményeit taglalják, elsősorban azokat, amelyek a császár személyével kapcsolatosak, s Konstantinápoly központi szerepet játszik bennük. b) Császárkrónikák (Chr. 14-22). Egy bizonyos korszakban pontosan megadják egy császár uralkodásának kezdő és befejező dátumát, és esetleg közük az adott császár uralkodása idején történt fontosabb eseményeket. c) Regionális és városkrónikák (Chr. 23-52). Egy adott földrajzi terület eseményeit tárgyalják. d) Török hódítások krónikái (Chr. 53-80). A legnépesebb krónikacsoport. Megállapítható, hogy nem vezethetők vissza egy olyan általános krónikára, amely a török hódításokat tárgyalta volna. e) Egyedülálló (izolált) krónikák (Chr. 81-109). Egyes személyek saját életük vagy családjuk eseményeiről készítettek feljegyzéseket, illetve általános jellegű feljegyzéseket történeti eseményekről vagy természeti jelenségekről. 20